Az ősi emberek időtudata teljes mértékben különbözött a modern ember idő felfogásától. Míg a mai ember egocentrikus módon saját életét viszonyítja alapként, addig az archaikus kultúrák világképében nem az egyéni életesemények bírtak jelentőséggel, hanem a Mindenség, az Univerzum a kiinduló pont.
A mai ember naptárjában pirossal bekarikázva csak egyéni életesemények vannak, míg az ősi népek a fontosságot a kozmikus ünnepeknek tulajdonították és ezeket tartották igazi ünnepnek.
A Mindenség születésnapja egy szimbolikus fogalom, amely nem egy megfogható időpont, hanem egy olyan ciklikus rend, amelyben a születés folyamatosan jelen van. Így minden évben újjászületik a Világ. Úgy gondolták, hogy a teremtés misztériuma minden évben megtörténik. Ez az Univerzum szent születésnapja. A téli napforduló ünnepén december 21.-én úgy gondolták, hogy felerősödnek ciklikus teremtési energiák, amely megteremti ezt az Ünnepet, a Mindenség születését.
A születés a régi magyar táltos világképben azonos volt a fénygyújtással. Az ősmagyarok szertartásaik során gyertyát és táltos tüzet gyújtottak. Honnan ered ez a szokás?
A mítosz szerint az Univerzum sötét volt (nemlét szimbóluma) nem világított semmi, csak az Arany Atyácska és Ezüst Boldogasszony szíve. A történet szerint ez a fény…
…Hallgasd meg Avatara spirituális tanító előadását, ahol többet megtudhatsz a téli napforduló és a Karácsony misztériumáról az ősmagyar és gnosztikus világkép által:
Szerinted sikerül újra visszahozni a mai világba az karácsony igazi üzenetét?
http://www.youtube.com/watch?v=5vBgFbyLvn0
