Chuang Tzu Tao-mestert tartják a taoizmus legnagyobb tanítójának. A pillangóról szóló álom az egyik legismertebb és legrégibb filozófiai példázat Kínában, amely minket, nyugati embereket, még most is megállásra késztet, gondolkodóba ejt.
A kérdés: Mi az álom? Mi a valóság?
Chuang Tzu álma
Chuang Tzu egy csodálatos kertben tartózkodott. Leült egy fa tövébe, ahol elaludt. Álmában Chuang Tzu nem ember volt, hanem egy pillangó, amely ide-oda röpködött a csodás kertben. Az álmában Chuang Tzu egyáltalán nem volt tudatában emberi mivoltának, egyéniségének. Csak élt, ösztönösen. Pillangó volt…
Egyszer csak hirtelen felébredt, és rájött, hogy ismét ember, ismét van személyisége, tudata, teste, gondolatai és hogy létezik. Ez a hirtelen változás összezavarta. Amit álmában tapasztalt, arra a következtetésre késztette, hogy megkérdezze önmagától: “Vajon egy ember vagyok, aki azt álmodta, hogy egy pillangó volt? Vagy inkább egy pillangó vagyok, aki azt álmodta, hogy ember?”
Ez a filozófiai feltevés az egyik legismertebb példázat, ami arról szól, hogy az ébredés felébresztette az emberben a tudatlanságot és a bizonytalanságot.
Frierich Nietzsche német filozófus úgy tartotta, hogy minden emberi tevékenység nem más, mint egy mély álom, amely megmutatja a helyes irányt az életben, a hétköznapjainkban.
Vajon így van?
