Csakis az tudja, mennyi örömet és szeretetet adhat egy kutya, akinek van is egy otthon. Mások mindössze elképzelni tudják – bár sosem fogják megérteni, mennyire erős tud lenni a gazdi-házikedvenc közti kötelék –, vagy meghallgathatják azokat, akik nap mint nap átélik ezt a csodát.
Andy-t, a brit hajléktalant a kutyája tartja életben. „Ez az eb mentette meg az életemet, és minden egyes nap ezt teszi.” – fogalmazott a férfi, aki már cseppet sem fiatal, beismeri a hibáit, tudja mit rontott el, tisztában van a helyzetével és azzal is, hogy nemrégiben még az öngyilkosságát fontolgatta.
A férfi egy koldustól vásárolta meg a kutyát, amikor az négy hetes volt. 16 dollárt adott érte, mert csak annyi pénze volt. Bár semmije sem maradt, és még rengeteg kiadása lett volna, másnap a kölyköt mégis elvitte az állatorvoshoz.
„Semmire sem voltam jó, még magamnak sem. Ez nem volt élet.” – folytatta Andy a történetet, aki abban az időszakban is, mint az utóbbi 15 évben végig, kábítószerezett. Illegális, erős és veszélyes drogokat szedett. Amióta viszont ott van neki Bailey, gyökeresen megváltozott az élete. Felhagyott a kábítószerekkel, mert a szíve választottjának szüksége van rá. A droghasználatban ugyanis benne van a kockázat, hogy utána már nem ébredne fel. És akkor mi lesz Baileyvel? – ez az egy dolog aggasztotta.
Andy arról is őszintén beszámolt, hogy mióta az utcára került, többször is volt börtönben. Most viszont már ezt sem engedheti meg magának. Távol tartja magát mindenfajta konfliktustól, szintén Bailey kedvéért. A kutya ugyanis egymagában kóborolna az utcán, vagy még rosszabb, elkapnák a sintérek.
Az öngyilkosság gondolatától viszont még nem tudott teljesen megválni. Ám valahányszor átfut az agyán ez a sötét gondolat, hogy felmegy a hídra, majd onnan leveti magát, mindig a szeretett kutyájára néz, ami visszanéz rá, és csak ennyi jut az eszébe: „Ugorjak le vele? Elvégre csak egyszer élünk. De ki vagyok én, hogy eldöntsem, az ő élete is véget ért? Milyen joggal? Ezek a legfeketébb érzések, melyekkel viaskodtam.” – vallotta be Andy.
„Álltam a hídon néhány órát, miközben egymásra néztünk, aztán meggyőzött. Mert igenis létezik köztünk párbeszéd, még ha nem is szavak formájában. Ismét visszafordított az útról. Megmentette az életem újra meg újra.” – tette hozzá a férfi.
„Amikor napok óta ott ücsörögsz a járdán, éhesen, piszkosan, és senki sem vesz észre, úgy mennek el melletted, mintha csak egy tárgy lennél, mintha nem számítanál, egy idő után te magad is megkérdőjelezed, hogy valóban érsz-e valamit, aztán egyre biztosabb leszel abban, hogy nem, te már semmit sem képviselsz. De ő, ő csupán ételt, szeretetet és törődést vár tőlem. Értelmet ad az életemnek. Talán egy aprócska szerep, de ezzel célt ad a létezésemnek. Ő egy ösztönző lény, akiért fel kell kelnem, akiért jól kell viselkednem. Ha eltévesztem az utamat, elveszítem a kutyámat.” – meséli Andy, miközben könnyeivel küszködik.
Baileynek köszönhetően, olyan emberek közeledtek hozzá és álltak szóba vele, akik egyébként egy másodpercre sem méltatták volna figyelemmel. Este viszont csak ők ketten maradnak, szorosan egymáshoz bújva, egyazon takaró alatt.
„Mindig velem van, csakis értem van.” – teszi hozzá a férfi, aki számára a kutyája az egyetlen öröm.
„Bármiről legyen szó, mindennek a szeretet a lényege, és ezt általa tanultam meg. A családomat elveszítettem a függőségem miatt, de most már megtanultam szeretetet adni, és ami ennél is fontosabb, szeretetet kapni. Ő pedig feltételek nélkül szeret engem, amiért áldottnak érzem magam minden egyes nap!” – zárta mondandóját Andy.
