Ha megnézünk manapság egy sikeres embert, valamint valakit, aki búskomoran épp akkor hagyja el a kocsmát és veszi haza az irányt a műszakot követően, rögtön az a gondolatunk támad, hogy itt jelentős pénzbeli különbség fedezhető fel a két ember között.
Létezik ugyanakkor egy olyan dolog is, hogy a jómódú, vagy egyenesen dúsgazdag ember módosult tudatállapottal is rendelkezik, azaz számára a gyűjtés, az eredmény a fontos, míg a szegény, vagy balsorsú ember leginkább kifogásaira támaszkodik.
Képzeljük el ezt úgy, hogy adott egy módos ember. Vetkőzzük le róla minden pénzben és vagyonban mérhető tulajdonát (ház, autó, csónak, telek), szüntessük meg valami képen mindenféle társadalmi kapcsolatát egyéb nagykutyákkal, és mi marad utána? Nem egy csupasz ember, hanem egy olyan ember, aki szereti a jómódot, a sok pénzt, a luxust, a minőséget és az igényességet! Ez az, ami valójában megkülönbözteti a módost a szegénytől.
A panaszkodás, bár néha úgy érezzük, hogy vigasztal és jól eső érzés, valójában időhúzás és az önsors elrontása. Minél többet jár a fejünkben saját „projektjeink” hiányossága, annál inkább elszaporodnak ezek. Nagyjából olyan lenne, mintha egy hajléktalan az életét megváltoztató állásinterjú előtt menet közben összeszedné a cigicsikkeket és az interjún letenné az asztalra. Az előrejutás érdekében legalább az interjú napján más fejjel kell gondolkodni! Régi fejjel senki sem lehet új ember.
A kifogás
Amikor panaszkodunk, és tesszük ezt úgy, hogy az minél inkább kézzelfoghatóvá váljon a hallgatóságunk számára, tulajdonképpen a kifogáson agyalunk. Főleg akkor, ha azt erősítjük, hogy a projekt nem kivitelezhető, aztán mégiscsak azzá válik. Hülyét csináltunk saját magunkból csak azért, mert a kifogáson törtük a fejünket, és nem a megoldáson. Biztos mindenkinek van olyan ismerőse, aki bármilyen megoldást javasolnak, hárítja, hogy az meg azért nem lehet, mert…
Egy magánvállalkozó, de a multik főnökei sem fogják soha elfogadni a kifogások jól előadott prezentációját, bármennyire is kisujjában van ez a módszer a kisembernek. Nincs olyan, hogy nincs megoldás (amennyiben pályázol a fizetésre).
Vannak egészen elképesztően sokat panaszkodó emberek is. Ezeknek már létforma az egész, csak sajnos akkor fognak ezzel pénzt keresni, ha olyan gyorsan panaszkodnak, hogy azzal meghajtanak egy szélturbinát.
