Miért hallgat Isten?
Mert az Ő türelme végtelen,
Mert Ő csupa alázat,
Teljessége névtelen.
Hallgat míg te beszélsz,
Nem szakít Ő félbe,
Hallgatja mit mesélsz,
Várja mikor figyelsz,
S mikor aztán csend lesz,
És nem gondolsz semmire,
Akkor szól majd közbe,
Szerényen és szeretve.
Meghallod-e szavát?
Ez itt a kérdés,
Fogod- e az adást?
Hallgassál kívül,
Figyeljél belül,
Tanuljunk hát csendül,
Hátha fülbe csendül
Az alázat szava,
A gőgnek alkonya
S a büszkeség zátonya.
Hallgassunk kórusban: a karmester int,
Gondolat már nincs,
Béke van belül s a zaj elül:
Éljünk nyugovóra!
Puskás Attila verse, amely a MINDEN ÉS SEMMI című kötetben jelent meg.
