Az emberiség pénzzel való kapcsolata mindig is különleges volt. Mai napig is az, hiszen a pénz az hatalmat, befolyást jelent, amit lehet jó célra, de sajnos lehet pusztító dolgokra is használni.
Manapság a szegény és gazdag szavak jelentését is a pénz határozza meg. Hiszen a szegény az, aki egyik napról a másikra él, nincsenek céljai, már a remény sem élteti, nem befolyásos ember, védtelen, és sokan lenézik, nem tisztelik, így az illető a maradék büszkeségét is elveszítheti.
De vajon a pénz hiánya tényleg gazdaggá, illetve annak hiánya, szegényé tesz?
Az egyházi tanítások szerint lelkileg akkor vagyunk gazdagok, ha anyagilag szegények vagyunk.
De hol van az igazság? Isten gazdagként, vagy szegényként szeret jobban?
Krisztus korában a gazdagokra nem néztek jó szemmel. Úgy tartották, hogy a szegényeknek nagyobb az esélyük, hogy elnyerjék az Úr kegyelmét, bocsánatát, mert ők visszafogottabb, szerényebb életet éltek, akik azt a keveset is, ami nekik volt, megosztották a többi szegény emberrel.
De akkor feltevődik a kérdés. A gazdagok nem nyerhették el egykönnyen Isten kegyelmét? Az emberek nem egyenlők? A pénz az ördögtől való eszköz? Erről persze a Biblia nem szól. A lényeg, hogy Isten az emberek pénzhez fűződő viszonyát látja, nem azt, hogy ki szegény, és ki gazdag. Ha nem a pénznek élünk, ha nem a pénz rabjai vagyunk, hanem letudunk mondani róla, például úgy, hogy a bajba jutott embertársainknak adunk belőle, akkor Isten teljes mértékben szeret és elfogad. Ha legközelebb bajba jutunk, gondoskodni fog róla, hogy legyenek segítőink, támogatóink, mert az Úr sosem feledkezik meg rólunk.
