A filozófus, Giambattista Vico, úgy jellemezte az emberiség utazását, mint történelmi szakaszok sokaságát: minden sötét szakaszt egy hősies felvilágosul szakasz vált fel, melyet az értelem vezet. Majd ezt újra egy hanyatlás követi, azt pedig az újjászületés… és ez így megy időtlen időkön keresztül.

Paul Amadeus Dienach: a férfi, aki azt állította, hogy élt 3906-ban!

Ha az élet valóban a nagy filozófus gondolatmenetét követi, akkor a jelen pillanat az emberiség utazásának éppen melyik szakasza lehet? Ezt nehéz megmondani, de egy biztos: minden szakaszban vannak olyan emberek, akik nagyon jól élnek, míg mások csak alig képesek túlélni.

A jövő ismeretlen számunkra. Jóslatokba bocsátkozhatunk e tekintetben, de semmi sem biztos. Ennek ellenére vannak olyan személyek, akik azt állítják magukról, hogy tudják milyen lesz az emberiség jövője. Ezen személyek egyike Paul Amadeus Dienach. Az időutazás mindig is foglalkoztatta az emberiséget, és ezzel kapcsolatosan Paul jelentkezett a legérdekesebb történetekkel.

Paul Amadeus Dienach az „alvás betegségében” szenvedett

Paul Amadeus Dienach 1884-ben született, a svájci Zürichben. Tanulmányai befejezése után francia és német nyelvtanár lesz. Ezzel egy időbe átéli a boldogtalan szerelmet is, szíve választottja egy másik férfihez megy feleségül, aki gazdag. A nő azonban két év elteltével tüdőbajban meghal.

Bár valahogy mindezen sikerül túltennie magát, Dienach 1917-ben megbetegszik, egy rejtélyes betegségben, az „alvás betegségében”.

Fotó: Wikipédia

De miben is nyilvánul meg ez a kór? Egy hirtelen és mély alvás lesz úrrá a betegen, mely néhány perctől, akár napokig is eltarthat, sőt heteken, hónapokon keresztül. Ez egy kómaszerű állapot, melyből vagy felébred a beteg, vagy sem.

Amadeus, a betegsége első fázisában, 1917-ben, néhány hetet aludt egyvégtében, majd amikor felébredt, nem emlékezett semmire. Kómás állapotban, a zürichi kórházban került, amikor pedig megint felébredt, megtudta, hogy édesanyja időközben meghalt, ő maga pedig tuberkulózisban szenved.

A hideg éghajlatú Zürichből, Amadeus Athénbe költözik, ahol német és francia nyelvet oktat. A diákjai között találjuk Georgios Papachatzis-t, aki néhány éven belül a jog eminens professzora lesz a Görög Állami Tanácsban.

Papachatzis és Amadeus jó barátok lesznek, és 1924-ben, amikor ez utóbbi érzi, hogy eljött számára a vég, átadja naplóját Georgiosnak, majd visszatér Svájcba.

Georgios miután lefordítja barátja naplójának közel 800 oldalát, rádöbben, hogy valami igen értékes van a kezeiben.

Vajon ez a napló egy időutazó vagy egy beteg elme emlékirata?

Mindezt az olvasóra bízta Georgios, és kiadta az emlékiratot 15 év után.

Az időutazás: álom vagy az elme valósága?

Amadeus 1921-ben esett kómás állapotba, majd 3906-ban felébred egy új testben, mely nem az övé. 3906-ban Andreas Northamnak hívják, és egy olasz kórházban találja magát, Molsenben, egy repülőszerencsétlenség áldozataként. Az orvosok elmondják neki, hogy mi történt vele, de ő semmire nem emlékszik, mivel ő nem más, mint Amadeus, aki nem érti az orvosai által beszélt nyelvet. Mivel senkit nem ismer fel, ezért az orvosok egy rehabilitációs központba küldik, ahol szembesül mindazzal, ami 1921. és 3906. között történt.

A naplóban leírtak szerint: „A XX. és XXI. századok a háborúk korszakai, amikor az ember minden tisztelet nélkül leigázza a természetet. Az értékrend megváltozik és a fogyasztói társadalom teljesen elpusztítja a bolygót. Néhány évig a társadalmi és politikai hatalom egy világrend kezében van. Az agresszió és a szegénység eluralkodik, főleg Afrikában és Ázsiában. A bolygó túlnépesedik, és a Mars lesz az emberi kolóniák új helye, ami azonban alig 60 év után, egy katasztrófa következtében megsemmisül.

2309-ben a régi kontinenst teljesen eltörli egy nukleáris katasztrófa. Az ezt túlélő népesség vándorolni kezd.

Ezt követi egy korszak, a XXIV. század végén, amikor létrejön egy világ kormány, amely törvényeket és rendet hoz: a bolygót nem a különböző népcsoportok uralják, hanem mindannyian a Föld állampolgárai lesznek. Ez az újjászületés 2894-ben következik be, valahol Európa déli részén, az ún. Rózsák Völgyében, ahol az ember is sokkal szabadabb és boldogabb lesz.

Ezt követi egy új szakasz, ahol egy Alex Volky nevű személy tűnik ki, aki megtanítja az embereknek, hogyan találjanak rá egy újfajta spiritualitásra a meditáción keresztül.”

Paul Amadeus Dienach nem volt sem író, sem pedig költő. Egy közönséges ember volt, aki saját naplót vezetett, és soha nem vágyott arra, hogy írásait valaki publikálja és elismerje, ahogyan valójában ez megtörtént.

Forrás: Chronicles From The Future: The amazing story of Paul Amadeus Dienach

Ha érdekelnek további cikkeink, csatlakozz a Filantropikusok csoportunkhoz! , vagy kövess minket a Pinteresten, vagy iratkozz fel a hírlevelünkre.