Ha most épp ezt olvasod, akkor tudd, hogy nem vagy egyedül. Függetlenül attól, hogy édesanyádat vagy édesapádat vesztetted el, a mögöttük maradt űr az idő múlásával már egyre kevésbé fog olyan tátongónak tűnni.

Elveszteni a szülőket iszonyatosan nehéz. Még akkor is, ha a viszonyotok nem volt épp felhőtlen, vagy nem töltöttetek annyi idő együtt, mint amennyit kellett volna. Elveszteni azt a személyt, akiről tudod, hogy a születésed óta ott van neked és vigyáz rád, rettenetes. Elveszteni azt a valakit, aki 9 hónapon át kihordott, majd megszült és felnevelt a világ egyik legkegyetlenebb élménye.

Minden ember életében az elsődleges személyek a szülők. Ők azok, akik azzá formáltak, akik vagyunk, és ők azok, akik lemondtak a saját álmaikról azért, hogy nekünk jobb lehessen.

Biztosan, hogy ők is követtek el hibákat, mint mindenki más ebben az életben, hiszen elvégre hús-vér emberek vagyunk, olykor tévedhetünk. De azt tudnod kell, hogy mindent megtettek azért, hogy egy szebb világot biztosítsanak számodra.

Soha nem fog senki sem olyan keményen küzdeni érted, mint a szüleid – és ezt a dolgot elveszteni borzalmas. Feldolgozni azt, hogy fizikailag megszűnt létezni az a személy, aki akár az életét is adta volna érted ijesztő és félelmetes.

Őszintés sajnálom, hogy ezeken most mind keresztül kell menj, mert tudom, hogy igazi békére sosem fogsz lelni. Eltelhet bármennyi nap, hónap, év, igazán feldolgozni egy életen át sem fogod tudni ezt a traumát. Minden egyes ünnepen, családi összejövetelen feltépődnek a sebek. Álmatlan éjszakáidon azon tűnődsz, hogy vajon most mi lenne, ha máshogy alakultak volna a dolgok?

De figyelj csak! Sem édesapád, sem édesanyád nem szeretne téged így látni: megtörten, elkeseredetten, reménytelenül. Egyikőjük sem várná el, hogy a gyászba temetkezve lassacskán lemondj az életed hétköznapjairól. Ők folyamatosan azért dolgoztak, hogy te többre vihesd, hát meríts erőt és teljesítsd be azt az utat, amin ők elindítottak.

Gondolj vissza rájuk mosollyal az arcodon és ünnepelj, hogy ilyen szülőkkel lehettél megáldva. Gondolj arra, hogy már csak azért is tovább kell küzdened, hogy ők odafönn büszkék lehessenek rád.

Nyugodtan támaszkodj a rokonok segítségére, mert az nem a gyengeség jele. Sírj bátran, mert a könnyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy túl tudj lendülni a kínzó fájdalmon. De egyet ne feledj, tovább kell lépned.

Nagyon sokan járnak most a te cipődben, és valahogy mindenki azon van, hogy megélve a tragédiát új fejezetet nyisson az életében és küzdjön tovább.

Az élet rövid, tégy és cselekedj, ameddig tudsz, és emlékezz mindig a szüleidre, hogy ők is mindent megtettek érted. Ne hagyj fel a küzdelemmel, élj tovább, hiszen szüleink emléke csak így élhet tovább bennünk.

Tudom, most úgy érzed, mintha a világvége jött volna el, de nem hajszolhatod magad túlságosan bele az érzelmekbe. Ők mindig ott vannak neked – még most ebben a percben is téged figyelnek fentről – így hát hadd lássák azt, hogy van benned életerő és a világgal harmóniában élve folytatod azt, amit ők egykoron elkezdtek.

Ha érdekelnek további cikkeink, csatlakozz a Filantropikusok csoportunkhoz! , vagy kövess minket a Pinteresten, vagy iratkozz fel a hírlevelünkre.