Biztosan te is hallottad már, hogy bevonzod azt amitől félsz! A pszichológusok szerint néha a fájdalom a legjobb gyógyszer, és most lehet, hogy meglepődsz ezen a kijelentésen, vagy nem értesz vele egyet, de kérlek, próbáld egy kicsit mélyebben átgondolni a dolgokat.
Az igazság az, hogy minden megtapasztalt érzés – akár pozitív, akár negatív – tanít valamire. Például a szenvedés a legjobb gyógyszer az ember életkészségének fejlesztésére: a veszteségekből, vereségekből és csalódásokból tanulva felállunk, és új lehetőségek felé nyitunk. Vannak azonban olyanok, akik úgy döntenek, hogy figyelmen kívül hagyják a fájdalmat, és inkább elnyomják a szív legmélyebb zugába.
A fájdalom pedig időről-időre újra megmutatja magát, eláraszt a harag, a csalódás, a düh, és mi csak szenvedünk, nem tudunk, mit kezdeni vele.
Nem lehet elrejtőzni a negatív érzések elől, hiszen magunkhoz vonzzuk mindazt, amitől félünk.
Hogyan válik a negatív érzelem megszállott gondolattá?
Íme, egy példa. Már egy ideje párkapcsolatban élsz, szereted a párod, de valami bent azt súgja, hogy lehet, hogy mégsem működik valami tökéletesen. Úgy érzed, hogy a párod már nem szeret annyira. Nem fogadod el, és tagadod a valóságot, inkább az általad alkotott képet táplálod. A partnered pedig nem akar hosszas beszélgetésekbe bocsátkozni egy kitalált helyzetről. A körülötted lévő emberek is kezdik észrevenni, hogy valami nincs rendben, és a negatív érzelem, amit magadba fojtasz kezd már-már szétfeszíteni.
Az igazság mindig felszínre kerül
Még ha el is rejted mélyen, a pusztító gondolatok mindig felszínre törnek. Az elme egy olyan különleges mechanizmussal rendelkezik, hogy a negatív gondolatokat rögeszmévé alakítja. Ha azt mondogatod, hogy “nem leszek szomorú”, akkor a valóságban pont egy fordított helyzetet táplálsz, mint, amit el szeretnél érni. A szomorúságra gondolsz, és azt vonzod. Inkább mondogasd magadnak azt, hogy “boldog és elégedett vagyok”.
A félelem menekülésre késztet, viszont hozzájárul a túléléshez, ez egy alapösztön. Néha azonban nem a futás a legjobb megoldás, hanem inkább az egyhelyben maradás, de közben igyekezz közelebb kerülni az érzelmeidhez, és megérteni őket. A veszély figyelmen kívül hagyása még nem segít. Ugyanez vonatkozik a szomorúságra is, el kell fogadni, hogy ha néha “kell” sírni, sírj. A negatív érzelmek lehetővé teszik a túlélést, és arra kényszerítenek, hogy kipróbáld az ismeretlen utat, mert csak így lehetséges a fejlődés.
Ne akard elrejteni a negatív érzelmeket, hiszen csak fejlődésre, növekedésre sarkallnak! Fogadd el őket, haladj lépésről-lépésre, míg végül legyőzöd őket.
