Náray Tamás sokáig Magyarország egyik legsikeresebb divattervezője volt, aztán pár éve úgy döntötte, hogy elhagyja az országot, és Spanyolországban telepedik le. Az egykori divattervező ma már festőként tevékenykedik, de regényei is szép sikereket érnek el.
Friderikusz Sándor podcastjának vendége volt Náray Tamás, amelyben az egykori divattervező beszélt életének különböző szakaszairól is, de azt is elárulta, miért döntött úgy pár éve, hogy elhagyja Magyarországot és Spanyolországba költözik.
„Két dolog nagyon zavart egy idő múlva, ami itthon körülvett: az egyik a közeg, a másik meg a stílus. A magabiztos bunkók kezdtek el nagyon zavarni, és az amilyen stílusban elkezdtek egymással az emberek kommunikálni. Engem nagyon zavart az állandó kritizálás, az állandó beszólogatás, az állandó lekezelés, az állandó odamondogatás. Erőre kapott ez az egész tendencia, amivel embereket minősítettek, véleményeztek, megkritizáltak állandóan” – szemlézte Náray interjúját a 24.hu.
Náray elmondta, az elmúlt években kialakult egy olyan önbizalomromboló közeg kezdett kialakulni, ami osztályozni kezdte az ország állampolgárait.
„Azt nagyon helytelennek tartom, hogyha az állampolgárok között osztályozás van. És amikor az alaptörvénynek az első formája megjelent, akkor én ebből azt éreztem ki, hogy vannak első osztályú, meg másodosztályú állampolgárok. Azok, akik a többséghez tartoznak, meg azok, akik a kisebbséghez. Ez egy nagyon veszélyes játék, ez egy nagyon-nagyon rossz és bántó irány, és én úgy éreztem, hogy én nem szeretnék olyan közegben élni, ahol én bármi miatt is – egyszerűen nem szeretnék kitérni, mert ahogy szoktam mondani, a magánéletemet élni szeretem és nem megosztani –, de én nem szeretném azt érezni, hogy én mindazzal, ami mögöttem áll, ötven éves koromra én egy másodosztályú ember vagyok. Én nem szeretnék ilyen közegben élni„ – fogalmazott.
Náray Tamás azt is elmondta, mindig adófizető polgár volt, esze ágában sincs nyugdíjba vonulnia. Soha nem vett igénybe semmit, még az egészségügyi ellátást sem, mert egyrészt ritkán volt beteg, másrészt, ha becsúszott valami váratlan betegség, akkor azt azonnal orvosolni kellett, nem tudott hat hónapot várni.
„Az a lényeg, hogy akit az én adómból eltartanak, az énrám ilyeneket ne mondjon. Helló! A pénzem az jó, amit befizetek sok tíz-húsz millió forint adót, nyereségadót, személyi jövedelemadót, anyám kínját, satöbbit, az mind kell, de közben meg a törvényben másodosztályú állampolgár vagyok? Hát álljon már meg a nászmenet egy fél percre! Hát hogy van ez? És azon túlmenően, hát elnézést kérek, én a saját jogomon csinálom a vállalkozásomat. Őt meg megválasztották. Aki nem érzi a különbséget a két dolog között, azt mélységesen tudom sajnálni, de ne tőlem várja a magyarázatot, mert azt a Gyógypedagógiai Intézetbe kell utalni, ha valaki nem érzi, hogy mi a különbség egy vállalkozó, meg egy megválasztott tisztségviselő között. Hát jó részük már magának se köszön” – fejtette ki véleményét Náray Tamás.
Azt is elmondta, nehezen hagyta el az országot, de a saját érdekében meg kellett tennie. Náray hozzátette: elmúlt már belőle az elkeseredettség, több elismerést kapott külföldön, mint Magyarországon.
