Amikor a Naprendszer kb. 600 millió éves lehetett, a Jupiter, Szaturnusz, Neptunusz és Uránusz feltehetőleg egyetlen bolygót alkottak (esetleg kettőt). A számítógépes animációk azt mutatják, hogy a bolygók széthasadása idején kellett lennie még egy bolygónak, amit ma nem ismerünk, és nem tudjuk, hogy merre keringhet.
Több, mint 6000 szimuláció után a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy 2,5% az esélye annak, hogy csupán 4 óriásbolygó alkotta a Naprendszer korai felállását. Valószínűbb, hogy volt egy ötödik óriásbolygó is, amely az űrben végbemenő ütközések folytán megsérült, a leszakadó törmelékből bolygók és aszteroidák keletkeztek, mert úm. “kirepült” a ma ismert rendszerből, és csak ritkán közelít vissza.
Az 5 bolygóból álló korai rendszernek tízszer nagyobb esélye van elméletileg, amit a szimulációk is alátámasztanak. Ahogy a két óriás, a Neptunusz és az Uránusz, így az ötödik bolygó is valószínűleg egy fagyott óriás. Számítások szerint 4 milliárd évvel ezelőtt repülhetett ki a rendszerből az űrbe, valószínűleg a Jupiter óriási gravitációja által, amely úgy viselkedett, mint a parittya. Ez a jelenség egyáltalán nem ritka, ugyanis az űrhajósok is ezt használják ki, amikor fel- vagy leszállnak a bolygókra (pl. a Hold esetében).
A rejtélyes bolygó most árvaként kering az univerzumban. Érdekes módon Zacharia Sitchin, a mezopotámiai kőtáblák fordítása során azt vette észre, hogy az “ősök” egy 12. bolygóról beszélnek, amely rég elszállt ebből a naprendszerből, és csak bizonyos időközönként tér vissza, hatalmas kataklizmákat kiváltva közelségével.
