Van mindannyiunkban valami, ami sohasem változik. Telhetnek évek, évtizedek, megmarad valami a lényed legmélyén, ami miatt még akkor is rád fognak ismerni életed átmeneti korábbi tanúi, ha már külsőleg teljesen megváltoztál. És persze, belül is folyton változunk-tudatosan vagy tudattalanul-, de mégis: valami ott legbelül, ami leginkább mi vagyunk, változatlanul átsüt a köré rakódó rétegeken át.
Mert a belsőnkben is van egy legbelső mag amit az évek, életek alatt rétegződő személyiségjegyek, szerepek sűrűn burkolnak. Hiszen a tudatos változás célja éppen ezeknek a burkoknak az áttetszővé tétele, hogy teljes fényében láthassék a belső Lélek-mag.
Ahogy a szemeidbe néztem, azonnal rájöttem, ki vagy, mert megláttam bennük a Lelked belső sugarait: Istent láttam benned, ahogy megismételhetetlenül egyedin, és éppen ezért bármikor felismerhetően, rajtad keresztül tárja föl magát a világnak…
Puskás Attila
