Az alábbiakban a nemzetközileg is elismert román neurológus és pszichiáter, Dumitru Constantin Dulcan elgondolkodtató meglátásait olvashatjuk a jelenünkkel kapcsolatosan.
I. „A tudomány vitt közel engem Istenhez!”
Professzor úr, hogyan ismerte meg Ön, mint tudós, a Mindenhatót?
– Először is egy vallásos anya nevelt fel, aki gyerekkoromban gyakran elvitt a templomba. Később, ötödik, hatodik osztályban a gyülekezeti kórusba jártam, és még mindig emlékszem nagyon sok akkor tanult egyházi énekre.
És mindezek a keresések Istenhez irányítottak…
-Körülbelül 36 évesen egy este, gondolataimba merülve hirtelen azt mondtam magamban: nincs más válasz, mint a vallás választása! A fák létezéséhez, az élet létezéséhez isteni közbenjárásnak kellett történnie a világegyetemben. Tehát Isten létezik! És attól a pillanattól fogva, az volt a meggyőződésem, hogy én képviselem a létezés milliárdnyi esélyét, és, hogy van egy rajtam kívül álló hatalom, akinek köszönhetem az élethez való esélyem. Akkor feltettem magamban, hogy kötelességemnek érzem elmondani mindazt, amit megértek ebből a létből, ami megadatott számomra! És ekkor úgy döntöttem, hogy mindezt le is írom!
II. „Mindig csendben válaszolt nekem a Mindenható!”
– 1981-ben, a könyvem egy évig rendkívüli sikert aratott, mígnem kezdetét vette a „Transzcendentális Meditáció”, és ekkor minden ellenem fordult. Vizsgálatok, a könyvem betiltása, majd titkon való terjesztése és mindenféle csúnya dolog, egészen a 90-es évekig, amikor megváltoztak a dolgok, és végre kimondhattam: „Isten létezik!”. De a világ megértette, hogy az „anyag intelligenciája” kifejezéssel valójában az „Isteni intelligenciára” utalok. Ez volt az én utam a hithez.
A Mindenhatóval kapcsolatos közvetlen élményekről beszél?
– Mondhatjuk így is, bár szerintem túl nagyképű lenne azt állítani, hogy párbeszédet folytatok Istennel. Csak azt mondom, hogy gyakran választ kaptam az imáimra. És akkor észrevettem valamit: a Mindenható mindig csendben válaszolt a szívemből áradó kérdésekre.
Írt az anyag intelligenciájáról, amire szintén választ kapott…
– Valóban, időutazásokat is megéltem és tudtam, mi fog történni másnap x órakor! Vagy élve kerültem ki egy balesetből, miközben a többiek a kocsiban hallgattak, és a szívük a torkukban dobogott. És megértettem, hogy Isten mindenekelőtt a vonzalom, az érzés, a szeretet! Persze Isten ésszel teremtette a világot, de szerintem csupa szeretetből tette. Ez az én meggyőződésem, a konkrét tapasztalatom, melyet nem erőltetek rá senkire, de jogom van a véleményemhez.
III. – „Isten belépett a lelkembe!”
– Isten párbeszédben áll velünk, de ez egy más párbeszéd, mint amit mi, emberek megszoktunk. Abban az értelemben, hogy ha szívből mondunk néhány szót, Isten válaszol nekünk néhány olyan dologgal, ami „megtörténik” velünk.
– Minden ember, aki imádkozik és választ kap, tulajdonképpen párbeszédet folytat Istennel…
Úgy tűnik, Isten az anyag belsőjében cselekszik…
– A tudósok kiszámolták, hogy az anyag mélységének 10-től mínusz 23-ig terjedő méretében van ráció, egy olyan intelligencia, amely az összes alrészecskét, az Univerzumot alkotó atom formájába tömöríti és minden, ami az anyag mélyéről jön, bennünk formát ölt; az anyag szilárd testnek tűnik, de valójában minden energia, mert Isten is egy energia minőség és információ. Egy információ, amely valahonnan jön, és amely valami kibocsát. Milyen értelmet bocsáthat ki egy információ a világűrben? Semmi más, csak Isten értelmét.
Ő az, aki a világegyetem egész hátterét megalkotta, sőt, a világegyetem alapjául egy erkölcsi törvény szolgál. És ezt rendkívülinek találom! És itt szeretném feltárni azt a szempontot, amit kutattam: az agy tiszteletben tart egy etikai kódexet, vagyis minden, ami negatív gondolat és érzelem, hatással van a szervezetünkre, azaz elsavasít, ami betegséget és halált okoz.
Mindent, ami pozitív: a nagylelkűség, a hit, a kedvesség, a másokkal való együttérzést, kémiailag lúgossá tesz bennünket, ami egészséget és életet jelent. Az agy különböző területeken is dolgozza fel az információkat: minden, ami negatív, azt egy területen, és minden, ami pozitív, azt egy másikon. És akkor adott a kérdés: az agy egy anatómiai tömeg és nem lehet intelligenciája, hogy különbséget tudjon tenni a jó és a rossz között, és hogy válasszon. Ami előre visz bennünket az a tudás, a tudat!
De honnan jön a tudat?
– A nagy kozmikus tudatból: Istentől! Amit Istennek nevezünk, az egyszerűen az emberi agyat arra használja, hogy megmutassa az embereknek, melyik a helyes és melyik a rossz út, ami szenvedéshez, betegséghez és halálhoz vezethet.
– Igyekszem megmutatni az embernek a helyes utat, Isten létezését, de ha nem akarnak meggyőződni, békén hagyom őket! De attól a pillanattól kezdve, hogy az elmém megértette Isten létezését, soha nem engedtem meg magamnak, hogy kételkedjek benne, akármilyen helyzetben is találtam magam. És sokszor mondtam már saját magamnak, hogy ha majd jön egy olyan rezsim, amely azt mondja nekem: „Tagadd meg Istent, vagy a fejed a porba hullik!”, akkor azt fogom mondani: „Köszönöm, inkább vegyétek a fejem, de Istent meg nem tagadhatom, mivel nemcsak az értelmembe lépett be, hanem a lelkembe is!”
IV. „Nem éljük túl a jelent az Istenhez való visszafordulás nélkül!”
Mit gondol az ember öngyógyító képességeiről? Milyen képességgel rendelkezik a spirituális ember az öngyógyítás terén, tudományos szempontból?
– Először is vannak úgynevezett csodás gyógyulások, a valláson, az egyházon és Istenen keresztül. Ismerem őket, a könyvemben is idéztem Szent Nektárioszt, sokat írtam róla, Jézus annyi bizonyítékot adott, és ott vannak az apostolok gyógyítási ajándékai is. Vannak emberek, akiknek megvan a gyógyító képessége, mert Isten megadta nekik, de van lehetőségünk az öngyógyításra is. Nem az agy termeli a tudatot, hanem az agy befogadja, az agy felépíti a testet, amely képes szaporodni. Tehát az egyéni tudat a nagy isteni tudat töredéke.
Mindannyian Istentől való szikra vagyunk! Következésképpen ez az ész – amely az isteni értelem töredéke – nyilvánvalóan tisztán biológiai folyamatokon keresztül képes gyógyítani. A hit egy mező. Abban a pillanatban, amikor egy területre koncentrálok, és elképzelek egy gyógyulási folyamatot, elküldöm a gondolatot alkotó energiát. Tehát a legnagyobb erő bennünk a gondolat, mely Isten gondolata. A világegyetem is egy gondolat, egy nagy gondolat műve, Isten gondolatáé. Én így értelmezem Szent János evangéliumát: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Isten maga volt.” A gondolat megalapoz, megteremt, de ugyanakkor meg is semmisíthet!
Amikor az Egyházról beszélünk, két egymást kiegészítő fogalmat tartunk szem előtt: az istentiszteleti helyként értelmezett templomot és a Szentháromság nevében megkeresztelt hívők azon közösségét, akik ugyanazon értékrenden osztoznak. A legfőbb érték a szeretet. Hogyan látja a mai egyház e két aspektusát, laikusként?
– Tökéletesen megkülönböztetem az intézménynek vett egyházat és az egyházat képviselő embereket. Az emberek hibázhatnak, és sok hibát követtek el a történelem során is. Az inkvizíciót nem mi, ortodoxok találtuk ki, hanem mások. És ez az egyik legnagyobb seb az egyház arcán. Én úgy gondolom, hogy a törvény, mint lényeg, mint tárgy érdekel, nem pedig a történelem során fennmaradt emberi lenyomat. Tehát nem húzok rá az egész papságra néhány tévedést, amit mások elkövettek, ellenkezőleg, tudom, hogy vannak közöttük nagy szellemiségű, becsületes emberek. A családomban vannak papok, és tudom, hogy ők azok, aki közvetítenek Isten és ember között, ahogy az orvos is, a maga módján, közvetít Isten és ember között.
Ebben az őrült világban még hallható az egyház hangja?
– A mai világban a gyülekezetek szerintem rendkívül szükségesek, mert olyan időket élünk, amikor az emberek teljesen elfordultak Istentől. A pénz, a földi javak hajszolásának materialista filozófiája nemcsak megfosztotta az embert Istentől, hanem egyszerűen értelmetlenné is tette. Az ember már nem látja értelmét, nem érti már, hogy aki mellette van, az a testvére. Elfelejtettük Jézus szavát: mindannyian ugyanannak az Atyának a fiai vagytok, tehát testvérek, mégis ölitek egymást, mindenféle butaságot elkövetve.
Aztán, ha megvan a hatalom, önzően a javunkra használjuk. Az a véleményem, hogy jelenleg az ember nagy lelki válságban van. A világ válsága mindenekelőtt lelki, de ugyanakkor rendszerválság, a felfogás, és megértés válsága, és így ennek a világnak nincs esélye a túlélésre. A megváltás csak a rajtunk kívül álló isteni értelemben lehet, amelyet Jézus fedezett fel, és amelyről azok is vallottak, akik a klinikai halál közelében voltak.
Szóval mi is a valódi értelme a dolgoknak?
– A tudás és szeretet! Szeretni embertársainkat, együtt érezni velük, gondolni a másik javára, a megsegítésére. Az ember egy folyamatos felfedezés alanya, akárcsak az Univerzum, mely folyamatosan átalakul és fejlődik. A törvény és a tudomány nélküli időkben a vallás átvette a jog és a tudomány helyét!
A törvény Isten volt, a tudomány pedig a böjt és a játékszabályok betartása. A mai ember más, ezért gondolom, hogy az egyháznak lépést kell tartania a tudás fejlődésével, mert hatalmasat tud nyújtani az ember jövőre való felkészítésében. Véleményem szerint a világ ebből a zsákutcából csak egy új szellemiség, az Istenhez való közeledés, és a Jézus által tanított dolgokhoz való visszatérés révén kerülhet ki. Ő a legmodernebb modell, akit a mai ember követhet, akire szükségünk van ahhoz, hogy túl tudjunk lépni ezen a nagy válságon, amelyben éppen vagyunk.
Nincs esélyünk a túlélésre, ha továbbra is marjuk egymást. Ha 2000 évvel ezelőtt az emberek még csak bottal harcoltak, a jelenben egy elhúzódó konfliktus esetén már semmi és senki sem maradna a Földön. Minden esélyünk megvan arra, hogy újra tűzgolyóvá váljunk, mint 5 milliárd évvel ezelőtt, ha nem tanultunk semmit a történelemből.
