„Ha már nem tudunk változtatni egy helyzeten, magunkon kell változtatnunk.” – Victor Frankl
Millió tényező van, amely befolyásol egy-egy baráti köteléket az idő múlásával. Öregszünk, új munkahely miatt elköltözünk, veszekszünk, gyereket nevelünk.
Elkerülhetetlen, hogy az élet ne sodorja az embereket különböző irányba; a régi barátoktól való elszakadás az élet részévé válik, és idővel arra jöhetünk rá, hogy a számunkra kedves személy már nem is ismer minket annyira – és mi sem őt. Még erős köteléken alapuló, sziklaszilárd barátságok is elhalványulhatnak néha, bármennyire is erősnek hisszük azt, vagy hittük azelőtt. És sokszor rosszul érezzük magunk a kialakult helyzetért, bűntudattal és lelkiismeret furdalással szívünkben, hogy talán nem tettünk eleget a barátságunkért, hogy mi vagyunk az oka az elidegenedésnek.
Ennek nem feltétlen kell így lennie. Meg kell értenünk és fel kell ismernünk, hogy nem múlhat minden rajtunk. Értelmet kell adnunk a változásoknak és az átélt veszteségeknek.
Fogadd el, amit másoktól kapsz, és ne várj el többet
Néha elvárjuk mástól, hogy egyszerre minden legyen számunkra vagy, hogy mindenben számíthassunk rá, hogy mindig tudja, mit érzünk. Még ha nem is annyira nyilvánvaló, de mindannyiunknak kihívásokkal kell szembenéznünk, még a legjobb barátainknak is.
Minden ember más. Mindenkinek más és más értékei vannak, amelyek valamilyen formában hozzájárulnak a mi fejlődésünkhöz. Mindenkitől mást kapunk. Minden barátságban van egy egyedi töltet, egy más minőség, amit fel kell ismerni és értékelni azt. Van, akivel végtelen mély beszélgetésbe kezdhetünk, van, akire minden buliban számíthatunk és van, akivel megállás nélkül ugrathatjuk egymást. Ahelyett, hogy mindezeket egyszerre elvárnánk egyvalakitől, értékeljük inkább azt, amit kapunk és ne várjunk el többet. Meg kell bocsátanunk egymásnak, és belül keressük a teljességet.
Csak azt add, amit tudsz
Ha úgy érzed, hogy egy barátság már csak kötelezettség, és kezded hibásnak érezni magad, akkor többet próbálsz nyújtani, többet adni a kapcsolatba, mint amennyire képes vagy. Reálisan kell látnunk, mennyire tudjuk elkötelezni magunkat másokkal szemben és szem előtt kell tartani, hogy fontos a kölcsönösség.
Neked is vannak különleges értékeid, amelyeket barátaiddal megoszthatsz, de ne várjanak el olyasmit, amivel nem rendelkezel.
Őrizd meg az emlékeket
Az együtt töltött idők emlékeinek nem kell, hogy feledésbe merüljenek, ha a kapcsolat már nem is a régi. Gondolj gyakran a közös élményekre, nevess rajtuk, és oszd meg másokkal, elevenítsd fel újra őket. A továbblépésnek nem kell a jelentőségteljes kötelékek feledésbe merülését jelentenie. A késői, hosszas telefonbeszélgetések és rendszeres találkozások nélkül is szeretheted barátod, napirendű egyeztetések nélkül is megélheted barátságotokat.
Mindenki valamilyen oknál fogva vesz részt életünk történetének alakításában, és a dolgok nagy valószínűséggel változnak, időről időre. Ha adni tudunk magunkból a körülöttünk lévőknek és kamatoztatni az ő értékeiket, akkor nagyobb eséllyel nézhetünk vissza szeretettel és hálával kapcsolatainkra.
Egyed Zsuzsanna
