Az utóbbi években heves vita tárgyává vált a gabonafélék fogyasztásának egészséges volta. Mivel gyakran vagyunk azon a véleményen, hogy régen más világ volt és az öregek jobban tudják, a kíváncsiság kedvéért, nézzük meg egy kicsit közelebbről, hogy az őseink hogyan is viszonyultak a gabonafélékhez.
Sok fontos információt és tudást hagytak ránk elődeink. A Bibliával nemcsak szellemi kincseket hagytak ránk, hanem azt olvasva, tanulmányozva, betekintést nyerhetünk az akkori világ és az akkori emberek hétköznapjaiba.
Ezért most egy kicsit visszamegyünk az akkori időkhöz:
- A bibliai idők gabonái másak voltak, mint a mostani gabonafélék
Bizonyára, sok utalás van a Bibliában a gabonafélékre, és mindez nem hiába. Akkoriban, a mezőgazdasági ág nagy fontosságnak örvendett. De, az akkoriban fogyasztott gabona nagyon keveset, vagy egyáltalán nem hasonlít a mostani gabonáinkra. Jézus idejében csak három féle búzát ismertek: az alakor vagy egyszemű búzát (Triticum monococcum), emmer vagy kétszemű tönke búzát (Triticum dicoccum), és később a közönséges búzát vagy kenyérbúzát (Triticum aestivum). Ezek mellett használtak még egyszerű árpát, kölest, rozst. Ezek a gabonák sokkal több fehérjét és kevesebb antinutritív anyagot tartalmaztak, mint a mai gabonáink. (Az antinutritív anyagok különböző módon befolyásolják a táplálóanyagok hasznosulását, csökkentik a fehérje emészthetőségét, megkötnek bizonyos táplálóanyagokat, vagy károsítják a bélhámot, amivel csökkentik az emésztés hatékonyságát.)
Ez igen éles ellentét a mai világgal, hiszen már több mint 25.000 gabonafajta ismert, aminek a többségét laboratóriumban, mesterségesen tervezte meg az ember, ahhoz, hogy betegségek elleni rezisztenciájuk legyen, vagy nagy mennyiségben lehessen őket termeszteni. Ahhoz, hogy olyan gabona fajtákat termesszen az ember, amelyek rendelkeznek a betegségekkel szembeni ellenálló képességgel, nagy árat fizettünk, hiszen növelni kellett a gabona azon elemeit, amelyek ezt a funkciót természetesen betöltik: legfőképpen a glutén és lektin tartalmukat, és a fitát tartalmat, ami egyben a legveszélyesebb az emberi szervezetre nézve.
Ezek a hibrid törzsek, gyakran válnak allergénforrássá, emellett kémiai anyagokkal és műtrágyával kezelik őket. Tehát, láthatjuk, hogy az akkori gabona genetikailag nem hasonlít napjaink gabonáira, és kevésbé is volt káros. Emellett, másképp is dolgozták fel.
- A bibliai idők gabonáját másként dolgozták fel
A gabonák feldolgozása során, a káros glutént, lektint és fitátokat valahogy semlegesíteni kell. Különböző kultúrák különböző módon érték ezt el. A bibliai időkben a gabonákat gyakran áztatták, erjesztették, vagy hagyták rügyezni még mielőtt elfogyasztották volna. Habár ez gyakran nem volt szándékos, de a különböző tárolási módok, amik a gabonát melegnek tették ki, vagy a nyirkos körülmények, közrejátszottak az erjedési folyamatokban és a rügyezésben. Amikor egy mag kirügyezik, a kémiai szerkezete megváltozik és antinutritívek koncentrációja lecsökken. Az erjedés ezt jobban lecsökkenti.
Akkoriban, az emberek bármelyik gabonáról tiszta szívvel kijelenthették volna, hogy „teljes kiőrlésű”, a mostani ember ezt már csak félve mondja. Nem is létezett akkoriban olyan eszközük, ami a búzát a ma ismert, „mikro finom” részecskévé őrölte volna. Kézzel őröltek, köveket használva. Gondoljuk csak el, hogy mekkora különbség van, az akkor készült liszt és a mostani hibrid búzából készült liszt por nagyságú részecskéi között. Ezért, ezt a finom, por nagyságú lisztet, a szervezetünk gyorsan cukrokká alakítja át, és így, a lisztfogyasztásnak és a feldolgozott ételek fogyasztásának ugyanolyan hatása van a vércukorszintre, mint egy csésze cukornak.
Ha a Biblia a gabonára tesz utalást, akkor az biztos, hogy magára a gabonára, vagy egy magra, vagy az ebből készült kenyérre vonatkozik. S nem fánkra, se nem chipsre vagy egyéb mostani eledelre, amit gabonából készítünk.
- Nehéz időkben fogyasztottak gabonákat
Ádám és Éva minden növényt, gyümölcsöt fogyaszthatott az Édenkertben, de csak a kiűzetésük után volt szó arról, hogy munkával és fáradsággal keresik meg a kenyerüket. Ezen persze sokat lehet filozofálni, s elméleteket gyártani, hogy akkor a gabonák fogyasztása már a kezdetektől Isten tervéhez tartozott vagy sem, de a lényeg mégis az, hogy a gabona természetesen Isten tiszteletbeli teremtménye, „mert látta, hogy jó”, de nagyon fontos, hogy tudatosan meglássuk a lényeget, hiszen nem minden, ami „jó”, „hasznos” is a szervezetünkre nézve. Isten, mérgező növényeket is teremtett, persze mindegyik örvend a maga díszes helyének, de viszont nem mindegyik „hasznos” számunkra.
A Bibliai időszak, egy fontos mezőgazdasági időszakra vezethető vissza, ahol a gabonák fogyasztása gyakran egy nép túlélését vagy növekedését szolgálta.
A Bibliában nemcsak jókat olvashatunk a gabonákról. Ezékiel könyve az egyik legrészletesebb leírást nyújtja a gabonákról. Isten megparancsolja Ezékielnek, hogy búzából, árpából, babból, lencséből, kölesből és tönkölyből készítsen kenyeret a népnek. Ez napjainkban is elég népszerű recept. Viszont, Ezékiel nem békés időkről beszél. Amikor ezt parancsolta neki az Úr, éppen egy közelgő ostromnak álltak elébe és csak ezek a gabonák voltak raktáron. Mellesleg Ezékiel tiltakozik az ellen, hogy megegye, hiszen a gabonák egy része állateledelnek számított. Az éhínség és ostrom közepette szigorúan adagolt mennyiségeket ehettek, hogy elegendő legyen mindenkinek.
Az egyiptomi kivonulás során, amikor a nép gyorsan kellett elhagyja Egyiptomot, kovásztalan kenyeret ettek, mert azt tudták időben elkészíteni.
- A hús fogyasztása ünnepekhez kötött
Ahogyan a gabonafélék fogyasztása gyakran nehéz időkben történt, a hús fogyasztása ünnepekhez, ünnepléshez kapcsolódik, ami érdekes, hiszen azok a diéták, amelyek a bibliai étrendet támogatják, nem ajánlják a húsfogyasztást. Csak az özönvíz után jelenik meg a hús, mint étel, amikor azt mondja Isten Noénak, hogy minden élőlényt neki ad táplálékul, ugyanúgy, ahogyan a zöld növényeket is táplálékul adta. Amikor a tékozló fiú hazatér, az apja a legkövérebb borjút vágatja le.
Az Ótestamentumban az állati áldozat gyakran jelen van. A zsidó húsvétkor is bárány vérével kellett az ajtófélfákat bekenni, hogy az újszülött megmeneküljön.
A böjtölés során, a bibliai idők embere, és még a mai ember is, nem eszik húst.
- Jézus, az Élet kenyere
Az Újszövetségben a kenyérre való utalás új értelmet kap. Jézus úgy beszél magáról, mint az Élet kenyere, és aki eszik ebből a kenyérből, örök életet nyer. Így is szoktunk imádkozni: „mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”. Mindez nem arról szól, hogy mennyire egészséges a kenyér étrendi szempontból, hanem teológiai és szellemi igazságot takar a lelki táplálékról. Mivel gabonákat, kenyeret nehéz időkben vagy áldozathozatal alkalmával fogyasztottak az Ószövetség idején, az Újszövetségben ez már szimbólummá válik és párhuzamot is vonhatunk, hiszen Jézus azért öltött emberi testet, hogy áldozattá váljon bűneinkért.
Jézust, úgy is ismerjük, mint „Isten báránya”. Ez is egy csodálatos, mély párhuzam az egyiptomi kivonás között, amikor a bárányt feláldozták, hogy vérével kenjék be az ajtófélfákat, hogy a halál angyala felismerje Isten népét és elkerülje azt. Jézus áldozata hozza meg a megváltást.
Az utolsó vacsorán, Jézus kovásztalan kenyeret eszik tanítványaival. Miután megtöri a kenyeret, azt mondja: „Ez az Én testem, amely értetek adatik.” Ez az a pont, amikor az „Élet kenyerévé” (reményt ad és éltet nehéz időkben) és „Isten bárányának” (áldozat hozatallal) misztériumává változik át minden.
Máshol is elhangzik, nem csak a Bibliában, az a titok, hogy testünk nem csak a mienk, hanem ugyanúgy, Istenhez is tartozik. A keleti vallásokban is elhangzik az, hogy mindenkiben ott az Isten. Épp ezért, fontos tudatosan dönteni afelől, hogy milyen minőségű és mennyiségű élelemmel, táplálékkal tápláljuk testünket. Ez, ugyanúgy érvényes szellemi és lelki táplálékainkra is.
Birtalan Katalin
