Mindenki vágyik a boldogságra. Ha pillanatnyilag nem vagyunk azok, jó érzéssel tölt el a gondolat, hogy majd a jól fizető munkahely, a gyerek és Mr. Tökéletes majd elhozza életünkbe a rég várt boldogságot. Ez a széles körben elterjedt „boldogságmítosz” káros is lehet, mivel a túlontúl magas elvárásaink magunkkal szemben csalódást is okozhatnak, mikor a tervezett időn belül mégsem következnek be életünkben, úgy, ahogy mi azt annak előtte tökéletesnek álmodtuk. Vagy ha úgy is történik minden és mégsem érezzük boldogabbaknak magunkat mindettől.
Az Ünnepek előtt még inkább tele vagyunk elvárásokkal. Szinte egész évben ezt várjuk, mindig remélve, hogy tökéletes lesz. Szabadság tervezése, tennivalólisták, ajándékvadászat, kirándulásszervezés. Várjuk látni a boldogságot gyerekeink arcán, ahogy ajándékot bontanak, várjuk az ünnepi szertartások varázslatos hangulatát, a régen várt utazás izgalmát és a rég nem látott családtagokkal való találkozás örömét.
A tudomány mégis azt mutatja, hogy a magas elvárások sokszor hibásak és károsak lehetnek. Káros, mivel csalódáshoz és depresszióhoz vezethet és hibás, mert több figyelmet fordítunk a nagy dolgokra, mint az utazás, nyaralás és ünnepségek szervezése, és túl keveset az olyan hétköznapi apróságokra és örömökre, amelyek igazán boldogsággal töltenek el. Arra, ha puszit kapunk a finom mézeskalácsért, ha titokban ajándékot készítünk, vagy ha mondás nélkül havat söprünk. Nem csak kutatók állítják, saját magunktól is rájöhetünk: az apró örömök többet adnak hozzá a boldogsághoz, mint a nagy események.
Sajnos ünnepek alatt gyakran elmerülünk a mindennapi kihívások, a feszültség és bosszankodás súlya alatt. A kalács kireped és odaég, az autó nem indul, a poggyászunk elveszik, az iszákos nagybácsi újra tönkreteszi az ünnepi ebédet, a gyerekek verekednek. Kényelmesen megfeledkezünk arról, hogy hajlamosak vagyunk túlhajszolni magunk az autóskirándulás alatt, hogy kamaszként viselkedünk, ha szüleink kritizálnak, vagy testvérünk háttérbe szorít. Ennek megfelelően, nehezen tudjuk megemészteni, ha a tökéletes ünnepről alkotott fantáziánk szembesül a mindennapi valósággal. Miért nem vagyunk boldogok Ünnepekkor? Mert annak ellenére, hogy minden évben a legtöbbet szeretnénk kihozni mindenből, pontosan ezek a mindent tökéletesre álmodó magas elvárásaink lesznek azok, amelyek az utólagos kiábrándultság érzését keltik majd bennünk.
Egyed Zsuzsanna
