LélektárMiért kulcsoljuk össze kezünket ima közben? Ez a története az "imádkozó kezek"-nek

Miért kulcsoljuk össze kezünket ima közben? Ez a története az „imádkozó kezek”-nek

Iratkozz fel hírlevelünkre, vagy kövess minket Facebook Messengeren, a Viberen, a Telegramon, Whatsappon és a Google Hírek-en!

„Az emberek olyanok, akár a borok. Idővel vagy nemesebbé válnak, vagy ecet lesz belőlük!” – XXII. János Pál pápa.

A XV. században, egy kis városba lakott egy család, akinek 18 gyereke volt. Az apa, aki ékszerész volt, hogy el tudja tartani a népes családot napi 18 órát is kénytelen volt dolgozni, ezen kívül pedig alkalmi munkákat is vállalt. Nehéz helyzetük ellenére, a család két legnagyobb gyereke nem akarta feladni álmát a rajzolás terén, bár tudták, hogy apjuk nem tudja őket taníttatni a Nürnbergi Akadémián.

A két gyerek egy álmatlan éjszakán aztán azt találta ki megoldásként, hogy fogadnak egymással: a vesztes a bányában fog dolgozni, hogy a keresett pénzen kitaníttassa a másikat. A 4 évi tanulást követően pedig a győztes fogja segíteni testvérét, vagy az általa festett festmények eladásából, vagy a bányában való munkából.

A következő vasárnap a mise után a két gyerek feldobta az érmét, Albrecht Dürer győzött, így el is ment a hőn áhított akadémiára tanulni. A testvére, Albert pedig megállapodásuk szerint a bányában dolgozott, hogy őt taníttathassa.

Albrecht munkái nagy érdeklődést keltettek, hiszen szobrai, metszetei és képei sokkal jobbnak bizonyultak tanárai munkáinál. Így a fiú, jelentős pénzösszegeket nyert munkái által. Amikor tanulmányai befejeztével visszatért családjához, azok nagy ünnepséget rendeztek számára.

A díszebédnél Albrecht felállt, hogy pohárköszöntőt mondjon imádott testvérére, akinek áldozatos munkája tette lehetővé számára a tanulást.

Beszédét így fejezte be: „És most drága testvérem, rajtad a sor, hogy valóra váltsd az álmaidat! Ezúttal én segítelek majd ebben!”

A testvére azonban könnyes szemmel azt mondta: „Sajnos késő már számomra! Nem mehetek tanulni, mert a nehéz bányászati munka tönkretette kezeimet, minden ujjam eltört legalább egyszer! A poharat is alig tudom felemelni a tiszteletedre, nem hogy ecsetet vagy vésőt fogjak.”

Azóta eltelt 450 esztendő és Albrecht számos híres festményét, metszetét, szénrajzát és portréját megismerhette a világ. A művész önfeláldozó testvére előtt tisztelegve, megfestette testvére dolgos, összetört és az ég felé nyúló kezeit is, melyet „imádkozó kezeknek” nevezett el.

RSS Feed Beágyazás

Ezeket olvastad már?

    Legfrissebb

    Hirdetés

    Aktuális kedvencek



    Ez is tetszeni fog

    Kapcsolódó cikkek