Olyan világot élünk, ahol a legnagyobb kihívás az ember számára az, hogy különbséget tudjon tenni igaz és hamis, helyes és helytelen, jó és rossz között.

Kihívás, hiszen ezen kettősségek tükrében nevelkedtünk és élünk. Tagadhatatlan!

Egy gyermek napról napra tanulja meg mi a jó és a rossz, mi a helyes és a helytelen, igaz és hamis.

Mi mást is tehetne, hiszen a szülők és a környezet tudatosan vagy tudattalanul minden egyes gondolattal, szóval és cselekedettel erre kondicionálja.

Nap mint nap, évről évre!

Mire felnőtté válik a gyermek, a világ amely születésekor kerek-egész és színes volt addigra fekete-fehér lesz, feldarabolódva a pozitív és negatív, szép és csúnya, helyes és helytelen, erkölcsös és bűnös ellenpólusok között.
Hogy miként igazodjunk el benne, arról legtöbbször már nem szól a felnőtt mese…

És lassan, amint a világ és a benne élő emberek “ilyenné” vagy “olyanná” válnak tudatunkban, úgy válik egyre nagyobbá a szakadék is.

Aztán elkerülhetetlenül egymásnak feszülnek ezek a végleten erők és kettősségek… egyéni, társadalmi szinten egyaránt.

Ekkor válhat tükörré egy mesekönyv.

Egy könyv, amely kapcsán, ha őszintén figyelünk felismerhetjük úgy egyéni mint társadalmi szinten saját korlátainkat, tehetetlenségünket, elfojtott félelmeinket, szorongásainkat, agressziónkat, szégyenérzetünket…

Tükröm-tükröm mond meg nékem….

A tükör nem ítélkezik, nem látja a világot és az embereket jónak vagy rossznak, erkölcsösnek vagy bűnösnek, igaznak vagy hamisnak.

Ő csak tükröz. Nem felelős a plusz kilók, a ráncok miatt, a fáradt arcok és a megfáradt lelkek miatt…

Csak akkor van létjogosultsága egy tükörnek, ha az előtte álló elég őszinte és bátor ahhoz, hogy meglássa a világot és önmagát benne olyannak amilyen, kerek egésznek. Ezt viszont csak elfogadással, szeretettel, ítéletmentesen lehet.

Kedves felnőtt, akiknek e pár sor az útjába kerül: Ne féltsd a gyermekedet a tükörtől és a meséktől. Nagyobb veszélyt jelentenek számára a te kimondatlan elvárásaid, megoldatlan félelmeid, szorongásaid, be nem teljesült álmaid, titkaid, korlátaid, szégyenérzeted.

Ezen lenne érdemes dolgozni elsősorban önismerettel, személyiségfejlesztéssel, pszichoterápiával, a világ és más kultúrák megismerésével, utazással, nyitottsággal.

És akkor biztos, hogy a gyermeked életének meséjében te válsz főszereplővé és a mindennapok igazi hősévé!

Szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen szülőkkel áldott meg a sors.

Ha érdekelnek további cikkeink, csatlakozz a Filantropikusok csoportunkhoz! , vagy kövess minket a Pinteresten, vagy iratkozz fel a hírlevelünkre.