Hyeon-seo Lee Észak-Koreában született és nevelkedett, és gyerekként meg volt győződve róla, hogy az ő hazája a legjobb hely a világon. Mindez azonban megváltozott, amikor a 90-es években hatalmas éhínség sújtotta az országot, amiben több mint 1 millióan meghaltak. Sokan, hogy ne haljanak éhen, füvet, bogarakat és fakérget ettek. Hyeon-seo családja nem volt szegény, és soha nem kellett éhezniük. De a lány lassacskán észrevette, hogy az emberek körülötte szenvednek.
Egy napon az édesanyja egy levelet vitt haza, amit egy kollégája nővére írt, és amiről kiderült, hogy lényegében egy elkeseredett búcsúlevél. „Amikor ezt olvasod, a családom öt tagja már nem lesz ezen a világon, mert az elmúlt két hétben nem ettünk semmit. Együtt fekszünk a földön, és a testünk olyan gyenge, hogy csak várjuk a halált.” – állt a levélben.
Nem sokkal később, Hyeon-seo a vonatállomáson is látott egy élettelen nőt, karjaiban a kisbabájával, aki tehetetlenül nézett fel az anyja arcába, de senki nem segített nekik, mert mindenki el volt foglalva a saját problémáival.
A fiatal lányt sokkolta a szenvedés, amit maga körül látott.
1997-ben, 14 éves korában, elmenekült az országból, és Kínába került, ahol távoli rokonoknál nevelkedett, és 14 évig nem látta viszont a családját. Az itteni élet azonban rendkívül veszélyes volt, mivel illegális bevándorló volt, ha a rendőrség elkapta volna őt, visszatoloncolták volna Észak-Koreába, ahol borzalmas sors várt volna rá.
Vezi această postare pe Instagram
Az elmenekült, majd hazatoloncolt észak-koreaiakra kínzás, börtön, vagy nyilvános kivégzés várt. Egy alkalommal valaki beárulta őt a rendőrségen, és ki is hallgatták, különböző kérdéseket tettek fel neki, és tesztelték a kínai nyelvtudását, de végül csodával határos módon megúszta, nem lepleződött le.
10 évig élt Kínában, majd 2008-ban végül sikerült eljutnia Dél-Koreába, ahol menedékjogért folyamodott. Itt kezdett el angolul tanulni, és egyetemre készült, de az új élethez való alkalmazkodás nehezebbnek bizonyult, mint hitte.
Vezi această postare pe Instagram
„Rájöttem, hogy nagy szakadék van észak és dél között. Mindannyian koreaiak vagyunk, de belül nagyon különbözőek lettünk a 67 éves megosztottság miatt. Még egy identitásválságot is átéltem. Dél-koreai vagy észak-koreai vagyok? Honnan származom? Ki vagyok én? Hirtelen nem volt olyan ország, amelyet büszkén a sajátomnak nevezhettem volna.” – mesélte később egy TED konferencián, 2013-ban.
Miközben megpróbált új életet építeni, a családja bajba került, az észak-koreai rendőrség rájött, hogy a lány pénzt küldött nekik, ezért azonnal el kellett hagyniuk az országot. Hyeon-seo Lee Kínába repült, hogy az észak-koreai határon találkozzon a családjával, majd Kínán keresztül Laoszba menekítette őket.
Útközben többször is majdnem elkapták őket, egy alkalommal kínai rendőrök szálltak fel a buszra, amivel utaztak, és megvizsgálták az utasok iratait. Hyeon-seo családja nem beszélt kínaiul, ezért a lány kétségbeesésében azzal a kifogással állt elő, hogy siket-néma embereket kísér. A rendőr ugyan gyanakodva nézett rá, de végül elhitte a történetét.
Vezi această postare pe Instagram
A családnak sikerült eljutnia Laoszba, ott azonban letartóztatták őket. Hyeon-seo mindent megtett, hogy kiszabadítsa őket, kenőpénzeket és bírságokat fizetett, de végül kifogyott a pénzből. Ekkor egy idegen sietett a segítségére, aki, miután a lány elmondta neki a történetét, szó nélkül egy bankautomatához sietett, és a kivett pénzből kijuttatta Hyeon-seo családját, és más letartóztatott észak-koreaiakat is. Amikor a lány megkérdezte, miért segített neki, a férfi azt felelte, hogy nem neki segített, hanem az észak-koreaiaknak.
„Rájöttem, hogy ez egy szimbolikus pillanat az életemben. A kedves idegen új reményt szimbolizált számomra és az észak-koreai nép számára.” – mondta.
Végül hosszú út és nehéz küzdelem után Hyeon-seo Lee és a családja újra együtt lehettek Dél-Koreában. Hyeon-seo Lee most aktivistaként tevékenykedik, és könyvet is írt a tapasztalataiból.
