Nincs ember, aki ne látott volna életében baromfit, de az alábbi képeken látható szárnyasok láttán sokak számára átértelmeződhet a tyúk fogalma. A képeken selyemtyúkok láthatók, amelyeknek egyedi a tollazatuk, tapintásuk olyan puha, mint a selyem, innen is az elnevezés.
A házityúk egyik fajtájának a bőre, a húsa és a csontja sötétkék színű, a fülcimpája világoskék, a szemei pedig feketék. A lábujjain 5-5 ujj található, szemben a többi baromfival, amelyeknek csak 4-4 lábujjuk van. A selyemkakas általában 1,4-1,7 kilogrammot, a selyemtyúk 1,1-1,4 kilogrammot nyom. Sötétkék húsa miatt Európában többnyire díszbaromfiként tartják.
A fajta arról nevezetes, hogy a legnyugodtabb és legbarátságosabb tyúkok közé tartozik, engedelmes, és hamar hozzászokik az emberi kézhez. Rendkívül jó kotlós, gondos anya, egy héten kb. három tojást tojik. Számos színben előfordulhat: vadszínű, fehér, fehér-fekete, vöröses-barna, szürke, ezüst, sárga, sötétkék, kendermagos.
Eredetéről nincsenek biztos információk, de Marco Polo feljegyzéseiben találkozni lehet egy prémszerű tollal borított fekete bőrű szárnyassal. Az akkori selyemtyúk és a mai nem sok mindenben hasonlítanának egymásra, mivel az ősi fajtának nem volt tollazat a lábán, és fejdísz sem a fején. Tollazata repülésre képtelen, ezzel egyedülálló a baromfik közül. Az eredeti selyemtyúk fehér színű volt, a ma élő fajták sokszínűsége a lelkes tenyésztőknek köszönhető.
