74 éves korában elhunyt Chris Rea, a brit rock- és blueszene egyik meghatározó alakja, akinek neve örökre összeforrt a „Driving Home for Christmas” című dallal. A hírt a család szóvivője erősítette meg.
A zenész halálát felesége és két gyermeke nevében jelentették be. Közleményükben így fogalmaztak: „Mély szomorúsággal jelentjük be szeretett Chrisünk elhalálozását. Rövid betegség után ma reggel békésen, családja körében hunyt el a kórházban.”
Chris Rea pályafutása során különleges kapcsolatot ápolt az úttal, az utazással és az autózással – ez nemcsak életstílusát, hanem dalszövegeit is mélyen áthatotta. Számos szerzeményének központi motívuma volt a vezetés szabadsága, az állandó mozgás és az utak melankóliája, amely hallgatók milliói számára vált átélhető élménnyé.
Chris Rea 25 szólóalbumot készített, ezek közül kettő a brit albumlisták élére is felkerült. Jellegzetes, mély tónusú, rekedtes énekhangja és azonnal felismerhető slide gitárjátéka sajátos, összetéveszthetetlen stílust teremtett. Dalai – köztük a „The Road to Hell”, az „Auberge”, az „On the Beach” és a „Driving Home for Christmas” – generációk zenei emlékezetének részévé váltak.
Christopher Anton Rea 1951-ben született az észak-angliai Middlesbrough-ban, North Yorkshire megyében. Olasz édesapjától és ír édesanyjától származott, hétgyermekes családban nőtt fel. A Rea név a környéken széles körben ismert volt: apja, Camillo Rea a Camillo’s Ice Cream fagylaltgyár és kávézólánc tulajdonosaként vált ismertté.
Tinédzseréveiben Chris a családi kávézókban dolgozott, és nem szakadt el a mindennapi munkától akkor sem, amikor már a zene iránt kezdett komolyabban érdeklődni. Vezetői vizsgáját is apja egyik fagylaltos kocsijával tette le – egy később gyakran emlegetett történet, amely jól tükrözte földhözragadt, egyszerű szemléletét.
Még húszévesen is apja vállalkozásában dolgozott, amikor megvásárolta első gitárját: egy 1961-es Hofner V3-at. Ez a hangszer indította el azon az úton, amely végül világhírhez és több évtizedes zenei pályához vezetett.
Chris Rea halálával nem csupán egy sikeres előadót veszített el a zenei világ, hanem egy olyan művészt is, aki a csendes érzelmeket, az úton töltött órák magányát és a hazatérés vágyát tudta dalokká formálni – időtálló módon.
