Aki valaha is járt Görögországban, és volt szerencséje személyesen is megcsodálni a Korinthoszi-csatornát, az pontosan tudja, mennyire lenyűgöző hely – nemcsak a táj szépsége, hanem főként a története miatt.
Ez a kanális, mely összeköti az Égei-tengert a Jón-tengerrel, a világ legkeskenyebb hajóval átjárható csatornája. Bár a megépítésének terveiről már időszámításunk előtt a VII. századból is vannak feljegyzések, a konkrét kivitelezésre 1881 és 1893 között került sor.
A keskeny földszoros már az antik görög kultúra kezdetén akadályozta a hajóforgalmat, az átvágásával pedig 400 kilométeres tengeri utat spóroltak volna meg a Peloponnészoszi-félszigetről induló hajóknak. Emiatt, az antik vezetők folyamatosan latolgatták annak lehetőségét, hogy csatornát hozzanak létre a térségben.
Elsőként Periandrosz, korinthoszi türranosz fogalmazta meg javaslatát a kanális megépítésére, i.e. VII. században. A tervéről azonban le kellett mondania a kor technikai színvonalából adódó nehézségek és a nagy vízszint-különbségek miatt, melyek állandó árvízveszélyre adtak volna okot.
Nagy Sándor, Julius Caesar és Caligula is fontolgatta a csatorna megépítését, a római Néró császár pedig hozzá is látott a munkálatokhoz: időszámításunk szerint 67-ben hatezer rabszolgát rendelt a térségbe, hogy megkezdjék kivájni a sziklák közti átjárót. A projekt azonban alig egy év múlva félbeszakadt, a császár i.sz. 68-beli halála után.
Több meghiúsult próbálkozás után, a Korinthoszi-csatorna végül a XIX. században jött létre, két magyar mérnök tervei alapján, akiket a görög kormány bízott meg a stratégia felállításával.
Türr István és a Panama-csatorna építésében is részt vállaló Gerster Béla olyan elvet dolgozott ki, mely a kor technikai csúcsteljesítményének számít: a vízszint-különbségeket nem zsilipekkel, hanem merülőhidakkal oldották meg, ami azt jelenti, a csatorna két végpontján érkező hajók gyakorlatilag alábuknak.
A hivatalos átadásra 1893 augusztusában került sor, 12 évvel azután, hogy hozzáláttak a munkálatokhoz. A kivájt földrészeket továbbá két közúti és két vasúti híddal is összekötötték.
A csatorna javarészt egy mészkőből álló sziklán halad keresztül, melynek legmeredekebb falai elérik a 76 méter magasságot. Az egyediségéből és a táj szépségéből fakadóan, a 6,3 kilométer hosszú Korinthoszi-csatorna az egyik legszebb hajózható szoros a világon.
Ugyanakkor a legkeskenyebb is – szélessége mindössze 24,6 és 21,3 méter között ingadozik, így csak átlagos méretű hajók juthatnak át rajta. Ettől eltekintve a forgalma még ma is jelentős: évente több mint 15 ezer hajó veszi igénybe a mesébe illő átkelőt.
A második világháború idején a csatorna náci fennhatóság alá került, és mivel a stratégiai előnyeiből fakadóan komoly összecsapások helyszínéül szolgált, súlyos károkat szenvedett. Mielőtt a német haderők kivonultak volna Görögországból, berobbantották a szorost, hogy az előidézett fölcsuszamlással elzárják az átkelést. Ugyanakkor a hidakat is megsemmisítették, és rengeteg hibás háborús felszerelést, hídtörmeléket dobtak a csatornába, hogy megnehezítsék a javítást.
Szerencsére a rombolásuk mégsem volt visszafordíthatatlan: az Amerikai Egyesült Államok katonai mérnökei megtisztíttatták a csatornát, és ismét átadták a hajóforgalomnak 1948-ban. Azóta a Korinthoszi-csatorna zavartalanul működik és ejti ámulatba azt, aki éppen megcsodálja.
