A „szabotázs” egy francia eredetű szó, jelentése: rejtett, titkos romboló tevékenység valamivel szemben, amely a munkafolyamat tervszerű megbénításával, a tevékenységek rejtett akadályozásával, rendeletek végrehajtásának megtagadásával, elodázásával vagy tudatos félreértésével kívánja elérni célját. A világmindenségben az egyedüli élőlény, aki szabotálásra képes, az csakis az ember.
De azért ne legyünk annyira kíméletlenek az emberfiával, nem szabotál ő egyfolytában, annak ellenére, hogy benne van a vérében – csak az a bökkenő, hogy ez nem születési adottság, hanem beoltották vele, minden egyes pillanatban, amikor azt mondták neki, vagy sejtették vele, hogy ő nem képes valamire, hogy az élet nehéz, hogy az életben csak küzdés által juthat elismeréshez, szeretethez, hogy ő nem méltó a boldogsághoz, hogy ő kevesebb, mint más ember, nem érdemli meg a teljes életet, stb. De az oltás csak akkor lépett végérvénybe és hatott annak minden várható hatásával és következményével, amikor az emberfia el is hitte teljes lelkével, tiszta szívével, egész életével mindezeket. Ne higgy a szabotázzsal beoltott emberfiának. Magadnak se, ha rájöttél, hogy magadban hordozod a kórt.
Ezen a világon, ebben az életben rend van. Minden egy természetes, önműködő, éltető folyamat rendje által működik, ami számunkra a legtöbb esetben áttekinthetetlen, emberi ésszel fel nem fogható. Az emberfia, mindezt a rendet, ezt a természetes életfolyamatot képes megakadályozni, megbénítani, megtagadni, rejtett, romboló tevékenységgel aláásni, szándékosan vagy tudattalanul. Így válik tökéletes szabotőrré, a saját sorsa megrontójává.
Az első jele annak, hogy valaki intenzíven vagy rejtett módon elkezdi szabotálni önmagát vagy saját életét az az, hogy a dolgok elvesztik természetességüket, megjelenik az elégedetlenség, elidegenedés önmagunktól és másoktól, a neheztelés, irigység, harag, és főleg a düh – önmagunk, a világ, és nem utolsó sorban, az élet irányába. Nagyon fontos megértened, hogy sok esetben az elégedetlenséged, az elidegenedésed önmagadtól és másoktól, haragod és dühöd, szorongásod nem minden esetben téged minősít, mint embert. Hanem csak annak az egyszerű megnyilvánulása, hogy magadban hordozod az oltás nem kívánatos következményeit. Magyarul: bedőltél magadnak és másoknak, amikor nem kellett volna. De minden szernek létezik ellenszere is, ne aggódj, tehetsz annak érdekében is, hogy jobb legyen számodra.
Oltást vagy vakcinát, azért kap az ember, hogy valamilyen kórokozóval szemben a szervezete védettségre nyerjen szert. Az oltás legyengített vagy elölt kórokozót tartalmaz, vagy ezeknek valamilyen immunválasz kiváltására alkalmas részeit, amit ha a szervezetbe juttatnak, az egészséges immunrendszer felismeri, ellenanyagot állít elő, semlegesíti valamilyen formában, megjegyzi és védettséget biztosít vele szemben a jövőben is. Ezt nevezik aktív védettségnek. A passzív védettségnél már eleve megfelelő antitest tartalmú szert juttatnak a szervezetbe. De a szabotázs vajon, minek a védőoltása? Mivel szemben kell annyira védettséget szerezzen, védve legyen az emberfia? Akár hiszed, akár nem, a szabotázs: oltás a BIZONYTALANSÁG ellen. És ezt az oltást azért kapod, hogy erősödj meg minden olyan területen, ahol még bizonytalan vagy önmagaddal, kapcsolataiddal, a világ rendjével és természetességével, életeddel. Azon a területen, ahol megjelenik a bizonytalanság érzése („Vajon jól csinálom, megtudom egyáltalán csinálni? Megéri? Vajon sikerülni fog? Fontos vagyok én egyáltalán? Vajon folytassam ezt a házasságot, kapcsolatot, munkát? ”, és ehhez hasonló kérdések felszínre kerülése idején), ha nem működik megfelelőképpen a saját bejáratú „immunrendszered”, amikor elkezdesz kételkedni a rendben, a természetességben, nagy a valószínűsége, hogy szabotáláshoz folyamodsz: „ah, nekem úgyse sikerül semmi, úgyse fogok meggyógyulni, biztos nem kedvel engem, én már nem számíthatok semmi jóra ebben az életben ” és társai. S így fokozatosan sikerül lebeszélned magad minden új élmény, lehetőség megtapasztalásáról, és megerősítened magadban nem a sikerélményt, hanem a „kudarcélményt”, ami tovább fogja táplálni önmagad és életed szabotálási mechanizmusait.
Csak egy párat említettem, mert ezek a leggyakoribb és legkönnyebben felismerhető szabotálási mechanizmusok, amiket az ember használni szokott saját jóléte és emberi életének természetessége megtagadása ellen. Vannak sokkal alattomosabb megnyilvánulásai is, amik tudatunknak legtöbb esetben rejtve maradnak (például ilyen a fel nem ismert, álcázott önvád, folytonos minősítés, önmagad mély megvetése, stb.). Ahogyan az immunrendszered természetes módon felismeri a szervezetbe került, a szervezetnek idegennek számító anyagot, ellenanyagot termel ellene, valamilyen formában semlegesíti, megjegyzi, és védettséget biztosít a jövőben is, ha újra felbukkan, te is úgy ismerd fel és ismerd meg közelebbről azokat a mechanizmusokat, amelyekkel szabotálod önmagad kibontakozását, vagy éppen embertársadat oltod be. Jegyezd meg ezeket, tudatosíts őket, és „ellenanyag termeléssel” semlegesítsd és biztosíts védelmet magadnak. Tanulj a világ természetes rendjétől, s nem kell fényévekre utaznod, hogy a csillagok természetét tanulmányozd, hanem láthatod, hogy immunrendszered is bölcs tanároddá válhat. Ugyanúgy, az anyanyelved is, hiszen, mivel is BIZTOSít az emberfia védelmet magának a bizonytalanság ellen? Azzal, amiben BIZTOS – érted, ugye? Amivel annyira biztos a szívében, lelkében, hogy senki előtt nem tartozik magyarázattal: hogy bármilyen kilátástalan is most az élethelyzete, igenis, megéri élni, és érdemes, és képes még így is az élet minden velejáró szépségével és fájdalmával egy teljes életre, hogy igenis joga van ehhez az élethez, önmaga megismeréséhez, a szeretethez még így is, ahogy most van, és igenis méltó a szeretetre. Az ehhez hasonló élmények megtapasztalása és megerősítése önmagadban képes megerősíteni és felnevelni az „immunrendszeredet”. Minél erősebb az „immunrendszered”, annál jobban, minden olyan hajlam, tanult szabotálási szokás vagy mások szabotálási kísérletei veled szemben, jelentéktelenné válnak, a végén már csak mosolyogni fogsz rajtuk.
Két esetben szoktak oltást adni: megelőzés érdekében vagy kórokozóval való kontaktus után. Úgyhogy, akár már elhatalmasodott fölötted és benned a szabotázs, akár nem, érdemes megerősítened az immunrendszered, és helyére tedd mindazt, amiben biztos vagy és amiben még bizonytalan. Mindkettőnek megvan a maga helye, rendje és célja, és amikor nincsenek a helyükön, azt érezni fogod, s olyankor kell résen lenned, hogy megteremtsd a magad rendjét is. A természet, a világmindenség, az élet rendjéhez az is hozzátartozik, hogy oltalom alatt állsz, bármi is történjen veled, amit még egyelőre nem értesz.
A bizonytalanságod ellenszereként, kívánom, hogy tudj felhagyni önmagad, mások és életed szabotálási küldetésével, és olyan küldetést válassz magadnak, ami a világ rendjét, élet természetességét és szeretetét szolgálja, és ugyanezt teremti meg önmagadban és másokban is.
Birtalan Katalin
