A december elején elhunyt Kálloy-Molnár Péter özvegye, Lestár Ágnes a Tények Plusznak nyilatkozott férje haláláról. Elmondása szerint a színész az utolsó pillanatig küzdött, és végül csak akkor ment el, miután a család minden tagja elköszönt tőle.
Kálloy-Molnár Péternél tavaly tavasszal diagnosztizáltak hasnyálmirigyrákot, és bár a végsőkig hittek benne, hogy még felépülhet, végül kénytelenek voltak elfogadni a felfoghatatlant, és elengedni őt.
„Ebben a helyzetben ő egy nagyon kiszolgáltatott ember volt, mint mindegyikünk. Kétségbe esett, nyilván. Ha valakinek felmutatják, hogy mennyire véges, az rettentő nagy, és szerintem feldolgozhatatlan fájdalom. Volt pillanat, amikor azon gondolkodtunk a Pecával, hogy lehet, hogy amikor valaki megtudja a halálos ítéletét – és most ezt tegyük is félre, hogy jogos, vagy jogtalan – és akkor így holnap? Lehet. Eltelt a holnap, várta a következő napot. És ma? Nem, nem. És ma? Nem, nem. De közben ott van a halálos ítéleted. És ez valami ilyen érzés, hogy nem adhatod föl, de közben ez egy tény” – mondta Lestár Ágnes.
Arról is beszélt, mi történt a színész életének utolsó napján, és hogy sikerült elbúcsúzniuk tőle.
„Van egy nagyon-nagyon kedves ismerősöm, talán mondhatom, hogy barátom, akinek a tudásában hiszek, hogy ő tud lelkekkel beszélni. Mielőtt hétfő reggel én bemente a kórházba, felhívtam őt telefonon, hogy mit szeretne a Péter lelke. Visszahívott, és mondta, hogy szeretne elmenni, eljött az idő. Bementem a kórházba a Szofival, kislányommal, de még aznap reggel nem hittük el, hogy ilyen történik. A fiam még iskolába ment. És a kórházban szóltak, hogy próbáljunk meg úgy bemenni, hogy próbáljunk meg elbúcsúzni. És akkor elbúcsúzik az ember.”
De természetesen ez a búcsú más, mint amikor kikísérünk valakit a vonathoz, és nehéz megtalálni a megfelelő szavakat. „Akkor nem mondhatod azt, hogy vigyázz magadra. Azt mondhatod, hogy jó utat, de hogy vigyázz magadra… persze. Azt tudtam csak mondani, hogy ha menned kell, akkor nyugodtan menj el. És elment. Egyébiránt megvárta a Pistit, a fiamat az iskolából, hogy megérkezzen. Megvárta és akkor ment el.”
