Jeanne de Clisson „Bretagne oroszlánja” néven vált ismertté, és maradt fenn a történelemben. A nő arisztokrata létére kalóznak állt, és megesküdött, hogy bosszút áll VI. Fülöp francia királyon, aki halálra ítélte a férjét.
Jeanne 1300-ban született Bretagne régióban és már nagyon fiatalon, mindössze 12 éves korában férjhez adták, ahogy az akkoriban szokás volt. A férje egy breton nemes volt, Geoffrey de Châteaubriant, akitől két gyereke született.
Bár nem szerelemből házasodott, jó élete volt a férje mellett, egészen annak 1323-ban bekövetkezett váratlan haláláig. Később Jeanne beleszeretett egy másik arisztokrata férfiba, akihez aztán feleségül is ment. Új férje, Olivier de Clisson oldalán úgy tűnt, végre valóban rámosolyog a szerencse, és igazi mesébe illő életük volt együtt. Öt gyerekük született, és kényelemben éltek saját kastélyukban, de az idill nem tartott sokáig.
A boldogságuknak Charles de Blois, egy befolyásos nemesember vetett véget, aki felszólította Olivier-t, hogy csatlakozzon a királyi hadsereghez a francia lázadók ellen, akik segítették az angolokat Bretagne meghódításában. Ez a régió komoly konfliktus forrását képezte az angol és a francia uralkodóházak között, és lényegében ez volt a kiindulópontja a híres 100 éves háborúnak, ami 1337-től 1453-ig tartott.
Jeanne de Clisson, a nő, aki kalóznak állt
1342-ben az angolok hosszas próbálkozás után elfoglalták Vannes városát. Jeanne férjét, Olivier-t több másik katonával együtt, akik a várost védték, elfogták, és végül ő volt az egyetlen fogoly, akit szabadon bocsátottak egy fogolycsere során.
Charles de Blois azonban árulással vádolta meg, ezért letartóztatták, Párizsban bíróság elé állították, és miután bűnösnek nyilvánították, lefejezés általi halálra ítélték. 1343-ban végezték ki, a fejét pedig karóba húzva kiállították elrettentő példaként, hogy mindenki lássa, mi történik azokkal, akik elárulják a francia királyt.
Amikor Jeanne megtudta, mi történt a férjével, bosszút esküdött a király és mindazok ellen, akik segítettek véghezvinni ezt az igazságtalanságot.
Eladta családja minden tulajdonát, és vásárolt három csatahajót, amiket feketére festetett, és vörös zászlókat húzott fel, amik férje kiontott vérét szimbolizálták. Megbízható embereket gyűjtött maga köré, és elindult, hogy beteljesítse bosszúját. Nem volt nehéz legénységet toboroznia, mivel a francia uralkodó nem volt túlságosan népszerű.
A „Fekete Flotta” lényegében kalózokból állt, akik a bosszúszomjas özvegy irányítása alatt leginkább olyan hajókat támadtak meg, amik francia nemesek tulajdonai voltak. Jeanne hamarosan „Bretagne oroszlánja” néven vált ismertté, és a híre gyorsan elterjedt Franciaországban és Angliában egyaránt.
A Fekete Flotta támadásai
A Jeanne de Clisson köré szőtt legendák úgy tartották, hogy a kalózkapitány személyesen kínozta meg a foglyait, majd lefejezte őket, hogy így álljon bosszút a férje halálért.
Azok közül, akiket foglyul ejtett, csak egyetlen ember menekült meg, ő is csak azért, hogy hírét vigye, mi történik azokkal, akiket elfog „Bretagne oroszlánja”.
Jeanne de Clisson körülbelül 13 évig foglalkozott kalózkodással. VI. Fülöp 1650-ben meghalt, de Jeanne még 6 évig folytatta a kalózkodást.
1356-ban azonban végül úgy döntött visszavonul ettől a nehéz és fárasztó élettől, és Angliába utazott, hogy ott nyugodtan élhessen. Itt megismerkedett egy Walter Bentley nevű angol hadnaggyal, akibe beleszeretett.
A franciaországi Hennebont településen éltek egy kastélyban, Jeanne 1359-ben, titokzatos körülmények közt bekövetkezett haláláig.
Charles de Blois-n nem sikerült bosszút állnia, amiért árulónak állította be a férjét, és ezzel lényegében aláírta a halálos ítéletét. A férfi 5 évvel Jeanne után halt meg, 1364-ben, és a katolikus egyház később szentté avatta.
