A tömegközlekedés sokak számára az egyetlen módja, annak hogy nap mint nap eljussanak nagyobb távolságokra hogy elintézzék teendőiket, hivatalos dolgaikat. Sok esetben gyorsabb és olcsóbb, mint a személyi autó használata, de számolni kell azokkal a körülményekkel, amelyek a tömegközlekedést gyakran kínszenvedéssé teszik.
Helga 34 éves anyuka, aki második gyerekével a pocakjában már nyolc hónapos terhes. Mint minden nap tegnap is kénytelen volt a tömegközlekedést választania, hogy eljusson egy fontos találkozóra. Épp szülészorvosához igyekszik egy kontrollvizsgálatra. A terhességet a második gyerekkel sokkal nehezebben viseli, az első periódus émelygős-hányós nehézségei után most a lába dagad és a deréktáji gerincét fájtatja. Felszáll a déli órákban zsúfolt buszra annak reményében, hogy egy kicsit megpihenhet, míg odaér Kőbánya Kispestre. Fiatal zajongós srácok, messze bámuló idősödő férfiak, unott fásult arcú utasok, az aznapi felhozatal. Már a harmadik megállónál tart és még mindig nincs szabad hely, az emberek meg csak közömbösen néznek maguk elé.
Aznap Helga kénytelen volt azt a következtetést levonni, hogy: ‘’Egy várandós nőnek, nagyon terhes ez a világ, amiben élünk!!! ’’…
Hírlevelünkben olvasóinkat kérdeztük arról, hogy mit gondolnak:
Jár-e ülőhely a terhes nőnek?
Íme, olvasóink válogatott hozzászólásai:
A legkedvesebb hozzászólónk egy 80 éves idős Úr, aki úgy gondolja, hogy ez:
Betyár becsület dolga!
- Rózsa Sándor leparancsolta a betyárját a patakon átívelő hídról, mert szemben egy terhes nő érkezett. Egy betyár! Ennyi tisztelet sincs az emberekben. Ez elkeserítő.
(T.J. Győr, 80 éves)
A hozzászólók nagy többsége szerint szükség lenne erre irányuló rendelkezéseket hozni, vagy a sofőrt felhatalmazni, hogy felszólítsa a helyet át nem adó utast, hogy álljon fel.
- …Örülnék neki, ha ki lenne írva a tömegközlekedési eszközre, hogy ezen a járaton az terhesanyáknak és kisgyermekkel utazó felnőtteknek illik átadni az ülőhelyet!…
(Almásyné)
- Ki kellene jelölni az első üléseknél, mint a gyengén látóknak fenntartott helynél 1-1 ülést, és amikor egy kismama felszáll, kötelező lenne átadni a helyét. A sofőrnek joga lenne felszólítani az ott helyet foglalót.
(K. Istvánné)
Míg mások szerint, az erkölcs az egyetlen törvény, ami ebben a helyzetben szükségszerű
- A kismamák megpróbáltatásaikat leginkább „házon kívül” élik meg
Hogy kinek, milyen joga van, illetve lehet, nem biztos, hogy törvénynek kell szabályoznia. Az emberséget, az együttérzést nem lehet paragrafusokba önteni. Azt tanulni kell!
(Sz. Tünde)
- Jár az ülőhely a terhes nőnek. Nincs rá törvény. Az egyes ember erkölcsi érzéke és tanult magatartása dönti el a cselekedetét.
Akit a szülei empátiára – segítőkészségre – udvarias, figyelmes viselkedés tanúsítására neveltek, biztosan átadja a helyét.
(N. Éva)
Más olvasóink, úgy gondolják, hogy a szülők a hibásak, akik nem tanították meg gyerekeiket. A jó példamutatás lenne a kulcs.
- A fiatalok, eleve úgy lettek nevelve, hogy ők üljenek, a fájós lábú nagymama pedig ott áll mellette. Tehát a fiataloknak még csak lehetőségük sincs, az udvariassági, erkölcsi szokásokat megtanulni, mert nincs kitől. Ez az érzéketlen közöny uralkodik már a felszállásnál, a sorban állásnál, és a vásárlásoknál is. Az idősek, elvárnák, hogy a fiatalok legyenek készségesek és udvariasak, csak elfelejtik, hogy ezt nekik kellett volna megtanítani: példamutatással, mesékkel,beszélgetésekkel.
(P. Anna)
- Elsősorban a szülőket hibáztatom, hogy nem tanították meg a gyereküket arra, hogy mi a kötelességük. De, nem baj ők is visszakapják.
(R. Ferencné)
- Nevelés kérdése. Az én kisunokámat már 6 éves korában arra tanítottuk, tisztelni kell az időseket, betegeket, a helyet át kell adni. Ma már 15 éves és még az osztálytársát is felhúzta a székről. Minden jót mindenkinek és gondoljon minden ember, fiatal-idős, hogy holnap egy nappal öregebb lesz, vagy terhes és jól esne ha valaki átadja a helyét.
(N.Anikó)
- A 80-as években volt időnk az iskolában osztályfőnöki órán erről vagy ehhez hasonló témákról beszélgetni. Először szituációs játékban a helyzetet a gyerekek minden irányítás nélkül eljátszották. Igen különböző módon oldották meg, de a végén együtt összegeztünk. Fontos volt a nevelés.!!! Ma is így kellene ezeket a normákat a fiatalokban kialakítani, „begyakoroltatni”. Miért nincs rá idő? Hiszen az emberi kapcsolatok lassan kihűlnek, érdektelenség uralkodik már a kisebb falvakban is. Talán nem annyira, mint a nagy városokban, mert itt még akad jó szomszédság, vagy segítségnyújtás.
El kell kezdeni egymásra figyelni, merjünk a véleményünknek hangot adni.
Ha én ott lettem volna, biztosan átadtam volna a helyemet.
(B. Eszter)
Van, aki spirituálisan látja a kérdést. A hely átadása több mint egyszerű gesztus, tisztelet az új élet áldozatvállalása iránt és a megbecsülés jele.
- TERMÉSZETESEN IGEN !!! Ők hordják ki és Ők hozzák világra a következő nemzedéket ,az emberiség jövőjét ,a mi jövőnket. Szeressük, becsüljük és óvjuk őket.
Jövő nélkül silány a jelen!
(M. Miklós)
- Terhes nőknek civilizált társadalomban minden esetben jár(na) az előzékenység,udvariasság,ülőhely. Kulturált emberek így fejezik ki a tiszteletüket az életadás, élet, új élet iránti áldozatvállalás iránt, mivel minden embert egy nő önzetlen áldozata hoz világra. Ezért alapból jár(na) , ha civilizációban élnénk a tisztelet a nők felé,ez nem kérdés.
(Letícia)
Egy kedves férfi olvasónk szerint: A terhes nő ne utazzon melós járaton !!!
- Jár-e hely egy terhes anyának?
Szerintem gyakorlatilag nem, mert a mai húszéveseket eleve gyökérnek nevelték, ráadásul olyan sokan végeznek állómunkát, hogy hazafelé már állni se bírnak. Persze, mondhatnánk, hogy terhes nő nincs minden nap a buszon, de mindig akad egy idős ember, egy terhes nő, vagy egy kis gyerek. Viszont fájó lábbal lenyomni 8 órát minden nap, és akkor felszáll egy vénasszony vagy terhes nő? Én ugyan adtam át ilyen helyzetben is a helyem, de vidéken élek, és idősebb is vagyok, de nem csodálkozom, ha nem adja át senki a helyet. Ne utazzon melós járaton!
(Zs. Zoltán)
- Ez egy igen sarkalatos téma. Ha abból indulunk ki, hogy a terhesség nem betegség, akkor az én véleményem szerint, ha a kismama elindul otthonról vásárolni nagy pocival, akkor nagy baja nincs. Sokan még dolgozni is járnak. Igaz nem fizikai munkát, mert az nehezen kivitelezhető már 6, 7 hónaposan. Így az ülés helyett, akár érdemesebb is állni, nem gondolom, hogy ez ártana. Egy problémás terhesség esetén nem biztos, hogy elindul otthonról a kismama, kitéve magát a tömegközlekedés kellemetlenségeinek. Ez vidéken is így működik, akinek szabad és tud, az elmegy otthonról. 8 hónapos terhesen, mindenképpen jobban kell bírnia magát egy hölgynek,mint egy 80 éves idős embernek. Én nem fogadtam el anno, mikor állapotos voltam és utazni kényszerültem a felkínált helyet, sem a középiskolástól, sem az idős férfiaktól, mert jól éreztem magam. Ezért is kezdtem ott, hogy ez nagyon sarkalatos téma. Hisz a fiatal ma, nagyon elfárad az iskolában, az idős embert meg én már tudom milyen, mert tudok kikhez viszonyítani. A hely át nem adása, ezért nem feltétlenül a közömbösség jele. Ha problémás a terhesség, akkor viszont a kismama, maga is megkérheti a fiatalokat, hogy legyen olyan kedves és adja már át az ülőhelyet, mert nem érzi jól magát. Nem hiszem el, hogy erre bárki is nemet mondana. De az, hogy ha felszáll egy buszra egy kismama, akkor rögtön mindenkinek ugrania kellene, hogy válogathasson az ülőhelyben. Lehet ezért rám haragudni, de mindent a lélektelen, érzéketlen emberek dilemmával magyarázunk. Aki útnak indul, legyen állapotos, idős, kisgyerekes, számolnia kell azzal, hogy lehet, hogy tőle betegebb, fáradtabb emberek ülnek a tömegközlekedési eszközökön.
(V. Katalin)
És sokan pórul is jártak…
- A terhesség nem betegség de, az a minimális társadalmi szokás, intelligencia, törődés kellene hogy legyen, hogy egy terhes anyának átadjuk a helyünket a villamoson. Máskülönben minden civilizált városban kéne legyen fenntartott hely a kismamáknak, öregeknek, rokkantoknak, stb. minden közlekedési járművön és ezt a helyet mindenki köteles átadni. Én is jártam így amikor villamossal utaztam a 2 és 3 éves gyermekeimmel, egyik az ölemben, másiknak kezét fogtam a vállamon nagy táska. Senki nem adta oda a helyét, és amikor leszálltunk vettem észre, hogy kilopták a táskám oldalsó zsebéből a kulcsomat és a jegyemet. Ilyen a 21-ik század, sajnos nemsokára pofon is fognak verni, ha valaki véleményt nyílvánit.
(J. Mária)
Van, amikor a papa terhesebb, mint a mama
- Szerintem már az is sértő ránk nézve, hogy ez, mint kérdés felmerülhet. De…!
Minap éppen ezen lepődtem meg, – dehogyis lepődtem, hisz mindennapos jelenség – hogy egy terhes nő – nem az európai etnikumba tartozó férje, élettársa, szeretője… – egy idős urat, szinte felrángatott ültéből a 24-es villamoson, még mielőtt a terhes nő odaérhetett volna, minősíthetetlenül alpári szavakkal, a nagyapa korú embert letegezve követelte a helyének az átadására.
Az Úr, természetesen átadta a helyét az akkorra odaérkező kismamának, de itt jött a svédcsavar, a terhes nő alpári párja ült le az ülésre hagyva, hogy az „élete párja” kb. 5. – 6. hónaposan álljon a Keleti pályaudvartól az Orczy kertig (Nagyvárad tér) az nyikkanás nélkül tűrte a pofátlan atrocitását párjának!
(N. Gyula)
Máshol milyen a helyzet?
- Sokszor hirtelen fékezések vagy meggondolatlan lökdösődések esésekkel járnak. Ez nem csak Magyarországon van így hanem garantáltan mondhatom, hogy mivel Romában élek itt ez tragikusabb! Nincs ülőhely átadás csak ha célhoz ért az UTAS!
(Z. Katalin)
- Persze, hogy jár az ülőhely. Kanadában szigorúan és nem kicsi összeggel büntetik azokat, akik nem adják át a helyet az idősebbeknek, vagy terhes nőknek, vagy valamilyen fogyatékossággal (testi) rendelkeznek.
(T. Eva-Maria)
Van, aki szerencsésnek mondhatja magát, így a kivétel erősíti a szabályt…
- Rendszeresen utazom tömegközlekedéssel! Szerencsés embernek mondhatom magam, mivel az a tapasztalatom, hogy a fiatalok igenis legtöbb esetben átadják az ülőhelyet az idős embereknek, és a várandós édesanyáknak!
(Abány Erzsébet)
Kedves olvasóink, a rengeteg visszajelzést örömmel fogadtuk, és sajnos hely hiányában nem tudtunk minden észrevételt közölni bejegyzésünkben. Ha észrevételed kimaradt, akkor a témához hozzászólhatsz Facebook oldalunkon, illetve a cikk alján lévő hozzászólások menüpontban is.
