A 31 éves baltimore-i Henrietta Lacks 1951-ben halt meg méhnyakrákban. Az ötgyermekes afroamerikai nő testéből egészséges és rákos sejteket metszettek ki tudományos célokra úgy, hogy ebbe sem a nő, sem a családja nem egyezett bele, hisz meg sem kérdezték őket.
A minta egy George Gey nevű kutatóhoz került, aki egy folyamatosan reprodukálódó sejtcsoportot kívánt létrehozni. A tudós a donor nevének rövidítése alapján a HeLa nevet adta a sejtcsoportnak. Az azóta eltelt több mint hat évtized alatt a nő sejtjein 74 ezernél is több orvosi kutatást végeztek, amelyek nagyban segítettek megérteni a méhnyakrák működését, de az AIDS kezelésében is fontos előrelépést jelentettek.
Henrietta Lacks családjának csak 1973-ban jutott tudomására, hogy mi történt a családtagjuk sejtjeivel. A hatóságok pedig csak tavaly kértek engedélyt hivatalosan a sejtcsoport orvostudományi célokra való felhasználására. A kutatók jó ideje próbálkoztak emberi szövetek laboratóriumi tenyésztésével, ám sorra kudarcot vallottak.
Henrietta Lacks sejtjeit azonban sikerült továbbtenyészteni, azok mindmáig élnek a telomeráz enzim egyik aktív fajtájának köszönhetően, ami megakadályozza, hogy a kromoszómák a sejtosztódás során rövidüljenek. A HeLa sejtek így az emberi történelem első, laboratóriumban tenyésztett halhatatlan sejtjeiként váltak világszerte ismertté, amelyek nélkül a gyermekbénulás elleni vakcinát sem lehetett volna kifejleszteni, de a klónozás és a mesterséges megtermékenyítés kutatásában is kulcsszerepet játszanak.
Sejtjeinek vizsgálatával sikerült kideríteni, hogy az emberi sejtekben 46 kromoszóma van. Becslések szerint a néhány grammnyi mintából 50 millió HeLa sejtet állítottak elő, és napjainkban is havonta mintegy 300 orvosi tanulmány jelenik meg a témában. Henrietta Lacks történetét egy újságíró Rebecca Skloot göngyölítette fel, az orvosetikai kérdéseket is boncolgató nagysikerű könyve 2010-ben jelent meg „Henrietta Lacks halhatatlan élete” címmel.
