Kedves olvasó, az Adventi lelki nagytakarítás egy olyan pontjához érkeztünk, ahol egy erős érzéssel kell szembenéznünk.

magany

Ez a magány.

Sokan annyira belesüppednek a magány érzésébe, hogy nem is tudatosítják, hogy valójában a lelkük mélyén állandóan lappangó hiányérzet az ebből fakad.

Tudatunk könnyíteni kívánva a magány érzésén mindig olyan elfoglaltságokat keres, amely próbálja elterelni a figyelmet, lekötve azt és elhárítva így a szenvedés igazi okát.

Nemcsak idősek osztályrésze a magány. Egyre több fiatal esetében is észrevehető, hogy társtalan és magányos. Vagy éppen éli az életét valaki mellett és mégis az. Ez az úgynevezett rettegett társas magány.

“Korunk népbetegsége a magány, néhányan bele is halnak.”
Keresztes Ágnes

A magány kétféle képpen mutatkozhat meg. Az egyik az otthonülős, bekuckózós, elzárkózós fajta, míg a másik az általam pörgős magánynak nevezett állapot. Ilyenkor az illető személy magányát leküzdendő mindenbe belefog, állandóan uton van, csakhogy ne kelljen szembenézzen a kegyetlen valósággal.

Igen a magány csak ideig-óráig hárítható felszínes emberi kapcsolatokkal, zajos zsibvásárral, állandó járkálással.

Mitől is félünk valójában?

Nem magától a magánytól félünk annyira, mint inkább magától attól az állapottól, ami ezzel jár. Attól, amikor már nincs mese, végre egyedül vagy önmagaddal és a csenddel. Igen a csenddel. A csend, amely olyan mint egy tükör, amelyben visszatükröződik minden gondolatod és érzésed. A csendben nem hazudhatsz magadnak és meghallod azt, amit a szíved lelked súg. Önmagaddal szembesülsz. És igen itt a baj, hiszen ha nem tudod elfogadni önmagad, és nem barátkozol meg azzal aki vagy, akkor elveszíted az utolsó személyt is, aki enyhíthet a magányodon… Önmagadat!

„Süket csend van, amit már alig lehet elviselni, mert azt jelenti, hogy az ember egymaga van, tökegymaga, a csendbe nem lehet belefogódzni.”
Bor Ambrus

Életünk nem monodráma, hiszen társas kőzegben zajlik, de végső soron tudatosítanunk kell hogy az életfeladatot amit vállaltunk azt egyedül kell végigvinnünk.

Mit tehetsz?

Ha van társad adj hálát és időnként emlékezz arra, hogy milyen jó hogy van, akivel megosztanod az élet örömét és bánatát.

Ha nincs társad ragadj papírt és ceruzát és pontosan írd le, hogy milyen társsal szeretnéd megosztani az életet. Részletgazdagon írd pontosítva mindazt, amit te tudnál nyújtani neki és amivel Ő járulhatna hozzá a te boldogságodhoz.

Adj magadnak esélyt az egyedüllétre és barátkozz meg vele. Ha eleinte a csönd idegtépő is, hidd el idővel megbarátkozol vele. Figyeld a csendben felbukkanó gondolatokat és érzéseket itéletmentesen. Hagyd, hogy bekússzanak a tudatodba és eltünjenek. Ez a kontemplatív állapot. Ha ügyesen gyakorlod megérezheted hogy lassan lassan a béke és a nyugalom lopózik a magány helyére.

Jó munkát kívánok neked kedves olvasó.

Kapcsolódó cikkek:

A magány kelepcéjében

A magányosság csábítása – Az egyedülállók száma világszerte emelkedik

Ha érdekelnek további cikkeink, csatlakozz a Filantropikusok csoportunkhoz! , vagy kövess minket a Pinteresten, vagy iratkozz fel a hírlevelünkre.