Marta Baraldi, egy 84 éves olasz nő, 100 ezer eurót utalt át gondozói, egy házaspár, Michele Ferraro és Angela Albanese számára. Az eset nagy port kavart, és az idős nő pénzügyi botrány középpontjába került, ő azonban kitart amellett, hogy nem lett csalók áldozata.
A nagylelkű adományt azután utalta át, hogy eladta tengerparti házát, és Marta indoklása szerint „személyes segítségre” szánta a pénzt.
Ezenkívül a párra ruházta életbiztosítási kötvényének kedvezményezettjének jogát (amely eredetileg unokaöccse nevére szólt), örököseiként nevezte meg őket, és havi rokkantsági ellátását is átutalta nekik.
A pénzét kezelő bank tisztviselői, észlelve a szokatlan pénzmozgásokat, értesítették a hatóságokat, amelyek nyomozást indítottak, azzal a gyanúval, hogy az idős nőt esetleg manipulálták.
A bíróság elrendelte a házaspár bankszámláinak megelőző célú lefoglalását, de nem szabott ki távoltartási végzést, mivel az negatív hatással lett volna az idős nő pszichológiai állapotára.
Marta azonban ellenzi ezeket az intézkedéseket, és így érvel: „Ők a családom, az én angyalaim. A pénzemmel pedig azt csinálok, amit akarok.”
A 84 éves Marta Baraldi alig lát és rosszul hall, de határozottan kitart az álláspontja mellett. Azt mondja, olyan ápolót akarnak rákényszeríteni, aki éjszaka is mellette marad, ő azonban ezt nem akarja.
Amikor megkérdezték, érti-e, mi történik körülötte, az idős nő így válaszolt: „Az, hogy már nem lehetek önmagam. Rám kényszerítettek egy támogató adminisztrátort, aki mindent ellenőriz, amit teszek, és blokkolták az összes pénzt, amit Michelenek és Angelának akartam adni. Csak azt szeretném, hogy meghallgassanak.”
Marta azt mondja, mély kapcsolat fűzi a házaspárhoz, amely akkor kezdődött, amikor Michele a nővére fizikoterapeutája volt, és a nővére halála után ez a kötelék még szorosabbá vált.
„Egyedül élek, az unokáim külföldön élnek, és soha nem látom a dédunokáimat. Csak egy családom van, Michele és Angela, akik teljes mértékben gondoskodnak rólam. Ők olyanok nekem, mintha a gyermekeim lennének. Békét hoznak az életembe” – mondta az idős nő, felidézve egy nemrég történt esetet, amikor kiment a biztosíték az otthonában, és amikor értesítette, Michele azonnal átment segíteni, annak ellenére, hogy nem lakik a közelben.
„Angela minden reggel 7-kor jön, hogy segítsen felkelni, délután 5-kor visszajön, hogy segítsen vacsorázni, majd lefekvéshez készülődni.
Az ünnepeket együtt töltjük, és elvisznek szent helyekre. Minden hétvégén találkozunk, és a COVID-járvány idején is gondoskodtak rólam, hoztak nekem élelmiszert…
Jobbá tették az életemet. Csak ők vannak nekem. Szeretnék velük élni, ha lehetséges, de nem hiszem, hogy ez most lehetséges, ezekkel a jogi problémákkal” – fejtette ki Marta, hozzátéve, hogy az unokái nagyon messze élnek, soha nem látja őket, és nem is akarná, hogy ők viseljék a gondját.
Hangsúlyozta, hogy úgy érzi, viszonoznia kell a házaspárnak azt a sok gondoskodást, amit tőlük kap nap, mint nap: „Azt teszem, amit a saját gyermekeimért is tennék. Az a pénz az enyém, és azt csinálok vele, amit akarok. Őket nem lehet hibáztatni ezért, soha nem kértek tőlem semmit, soha nem kényszerítettek semmire. Az a tény, hogy tudom, hogy ott vannak, és hogy nem vagyok egyedül, jó érzéssel tölt el. Velem lesznek életem végéig. Csak azt akarom, hogy meghallgassanak, és hogy az emberek megértsék, hogy ők nem csalók. Ők a családom.”
