Japán elméleti fizikusok egy csoportja olyan matematikai konstrukciót dolgozott ki, melyek értelmében elképzelhető, hogy a világegyetem csak egy másiknak a vetülete, bár az eredmény egyelőre nem vonatkoztatható a mérhető világunkra – írja a csillagaszat.hu.
Az elmélet nem előzmény nélküli, ugyanis 1997-ben Juan Maldacena elméleti fizikus az Univerzumnak egy olyan modelljét dolgozta ki, melyben a hipervékony rezgő húrok sokasága által okozott gravitáció kiválóan magyarázható „hagyományos”, jól definiált fizikai fogalmakkal. Eszerint a húrok 10 dimenziós (9 tér + 1 idő) komplikált matematikai világa csupán egy vetület: a valódi történések ennek a térnek a határán, egy jóval egyszerűbb, gravitáció nélküli kozmoszban játszódnak.
A spanyol fizikus teóriája biztosabb alapokra helyezte a kísérleti bizonyítékokkal még nem rendelkező húrelméletet, és felvetette a lehetőségét a kvantumfizika és a gravitáció einsteini elmélete közötti ellentmondások feloldására is. Bár Maldacena ötleteinek jogosságát az elmúlt másfél évtizedben komolyan soha nem kérdőjelezték meg, a szigorú bizonyítás még várat magára.
Az említett japán fizikusok, Yoshifumi Hyakute és munkatársai azonban eléggé meggyőző bizonyítékokkal álltak elő arról, hogy Maldacena elmélete helyes lehet. Az egyik cikkben Hyakutake egy fekete lyuk belső energiáját, eseményhorizontjának a pozícióját, entrópiáját, és a húrelmélet előrejelzésein alapuló egyéb tulajdonságait határozza meg, illetve számot ad az ún. virtuális részecskékről is, melyek folyamatosan keletkeznek és tűnnek el a fekete lyuk környezetében.
A másik cikkben pedig munkatársaival a megfelelő, gravitáció nélküli alacsony dimenziójú kozmosz belső energiáját számította ki numerikus úton. A két eredmény pedig nagyon jó egyezést mutatott. Maldacena szerint, aki nem vett részt ezekben a kutatásokban, a számítások teljesen korrektnek tűnnek. Hozzátette, hogy az eredmények érdekes lehetőséget biztosítanak a kvantumgravitáció és a húrelmélet sok felvetésének tesztelésére. Az eredmények azzal biztatnak, hogy a jövőben a Világegyetem gravitációs tulajdonságait egy tisztán a kvantumelmélet törvényszerűségeinek engedelmeskedő kozmosszal lehet majd magyarázni.
