Mit is jelent tulajdonképpen „növelni a tudatszintet”? Mit jelent az, ha valaki „magasabb tudatszintre kerül”? Sokan úgy gondolnak erre, mint valami emberfeletti teljesítményre, ami valamilyen féle spirituális szuper-erővel ruház fel és kiemel a pórnép primitívségéből. Nincs szó ilyesmiről. Egyszerűen csak arról a szabadságról van szó, hogy teljes mértékben önmagunk tudunk lenni, önmagunkban, saját lényünkben.
Minél szabadabbnak érezzük magunkat belül, annál nagyobb nyugalom tölt el bennünket. Ne gondoljuk, hogy a magasabb tudatszint „különlegessé” tesz – olyan értelemben legalábbis, hogy értékesebbek vagy többek lennénk másoknál. De abban az értelemben annál inkább tesz többé, hogy képesek vagyunk felülkerekedni saját korlátainkon és elhatárolódni a társadalmi standardoktól – hogy közelebb kerüljünk belső valónkhoz, önmagunkhoz.
1. Szeress szabadon
Ne zárd be a szíved. Ne próbáld azzal megvédeni magad a fájdalmaktól, hogy védőburokba bújtatod magad és ajtók mögé zárkózol, mert így semmi esélye sincs annak, hogy a szeretet feléd áramoljon. Mindannyiunknak volt már olyan pont az életében, amikor azt éreztük, a szeretet szenvedéssel jár, vagy, hogy bizonyos feltételeknek kell eleget tenni ahhoz, hogy a szeretet szabadon áramolhasson bennünk. Amikor visszautasítanak minket, amikor nem érezzük, hogy szeretetünket őszintén viszonozzák, akkor magunkba zárkózunk. De ha jobban megfigyeljük, rájövünk: ez az önkorlátoló illúzió, a sérülésektől való folytonos félelem illúziója valójában sokkal több szenvedést és feszültséget okoz, mint maga a sérülés. Ez egy teher, egy nehéz érzelmi csomag, egy súlyos poggyász, amit magunkkal cipelünk. Ha sikerül ezt letenni és újra kinyitni szívünket, akkor szabadabbak leszünk.
2. Nézz magadba, éld át önmagad
Ez a legjobb módszer arra, hogy megnyugtasd elmédet, hogy a jelen pillanattal légy összhangban, hogy elengedd a belső ellenállást, hogy kizárd életedből az ítéleteket, hogy meghalld belső megérzéseidet, hogy összekapcsolódj saját fizikai testeddel. Amikor elveszel a fejedben cikázó gondolatok közt, nem vagy képes figyelni saját testedre. A leghatásosabb módja, hogy tudatosan éljük meg a jelen pillanatot az, ha figyelmünket testünkre, érzékeinkre, légzésünkre irányítjuk. Ez segít megnyugodni és harmóniába kerülni környezetünkkel, a jelenben.
3. Ne elemezz túl sokat
Joe Martino szerint „a problémáinkra legtöbbször igen egyszerű a válasz. Ha azon kapod magad, hogy valamit újra és újra elemzel, minden bizonnyal gyakran vagy gondolataidba merülve. Lépj ki a gondolataid közül! A válaszok akkor fognak érkezni, amikor szükséged van rájuk!”
A fenti megállapítás igencsak értékelendő. Azt hisszük, hogy elménk képes megválaszolni minden kérdésünket, képes megoldást találni mindenre. Hát megnyugodhatunk, mert nem a mi elménk feladata az, hogy fehér szakállas bölcsként mindig megmondja a tutit. Az elme csupán egy praktikus eszköz az aktuális feladatok elvégzésére, azt oldja meg, amit most kell megoldani. Erre van kitalálva. A kreativitás és bölcsesség abból a végtelenből ered, ami mindannyiunkban ott van, legbelül.
4. Üdvözöld az ismeretlent
Az az ismeretlen, amit még nem valósítottunk meg. Ami még vár ránk – vagy mi rá – . Minden egyes pillanatot mi valósítunk meg, egyiket a másik után. Csak rajtunk múlik, hogy melyiket valósítjuk meg és melyiket nem – a lehetőségeink végtelenek. Amikor nem azonosítjuk többé magunkat a múltunkkal, amikor hagyjuk, hogy a jövő megtörténjen és elfogadjuk amit hoz – az ismeretlent –, akkor vagyunk igazán a jelenben. Minden jelen pillanat egy kis jövő. Egy kis ismeretlen. Ilyenkor érezhetjük szabadnak magunkat.
5. A te reakciód foglalkoztasson, ne másé
Egyes helyzetekre ugyanúgy reagálunk, másokra másképp. Mindig mástól függ, hogy kezelünk egy helyzetet – mondjuk mi, közben pedig ujjal mutogatunk jobbra-balra, másokat bírálva. Vagy nem én vagyok felelős a reakcióimért? Nyugodtan elfogadhatjuk a tényt, miszerint a minket körülvevő emberek és körülmények azért vannak, hogy tudatosítsák velünk gyengeségeinket és érzékenységünket. A tőlük kapott üzenetet pedig meg kellene köszönnünk.
6. Ne azonosítsd a „lelki fejlődést” a vágyaid kielégítésének módszerével
Amikor az egónk irányít, akkor az a gondolat irányít, hogy „hiányzik belőlem valami, ezért pótolnom kell”, holott teljes egészek, tökéletesek vagyunk. Még spirituális fejlődésünk során is felötölhetnek bennünk olyan gondolatok, hogy „ha eltávolítom ezt a gondolatmódot, akkor szert tehetek az ideális kapcsolatra” vagy „ha elnyomom ezt a félelmet, akkor megkaphatom azt, amit akarok”. Ne legyenek elvárásaink. Ne várjuk a külvilágtól, hogy betöltse a magunkba képzelt tátongó képzeletbeli űrt, mert minden bennünk van.
7. Ne légy túl szigorú magaddal
A tudatszint növelése nem egy misszió, amitől az életed függ. Ebben a küldetésben nincs helye önítéletnek, önvádolásnak és elvárásoknak. Emberek vagyunk, és azért vagyunk itt, hogy megéljük emberségünket, nem azért, hogy ezt megtagadjuk. Nem azért érzünk hiányosságot mindennapi életünkben, mert engedünk emberi mivoltunknak, hanem mert elítéljük és elnyomjuk magunkat, miközben jobban figyelünk mások sikerire és többre értékelünk magunknál mindenki mást. Nem kell önmagunk ellenségévé válnunk. Úgy hozzunk döntéseket, hogy közben egy szemernyi önvád se merüljön fel bennünk ezekért.
8. Ne azonosítsd magad semmivel
Nézz meg egy virágot, egy nyulat, egy madarat. Nem azért virágzik, mert ezt várják el tőle, nem azért énekel a madár, mert tudja, hogy neki ez a dolga mert ő egy énekesmadár, a nyúl sem tudja, hogy ő most épp egy nyúl és ugrálnia kell. Ez ránk is érvényes. Minél kevésbé azonosítjuk magunkat identitásunkkal, annál nagyobb teret engedünk valódi, hamisítatlan énünk kibontakozásának és annál szabadabbnak érezzük magunkat.
Ne azonosítsd magad gondolataiddal, érzéseiddel, sem pedig élettörténeteddel – legyen az jó vagy rossz. A gondolatokat, érzéseket és helyzeteket meg kell tapasztalnunk és tudomásul kell vennünk, anélkül, hogy azok felett ítélkeznénk vagy azonosulnánk velük. Amikor sikerül tudatosan leszokni az azonosításról és átmenni megfigyelő üzemmódba, akkor a nyugtalanság és feszültség átalakul békévé és harmóniává.
9. Ne félj érzéseidtől
Úgy képzeljük el egész lényünket, mint egy házat. Önmagunk megismerése pedig azzal kezdődik, hogy kinyitjuk az ajtót. Azt gondoljuk, sokszor jártunk már itt, jól ismerjük minden zugát. De vajon minden szobában tudjuk, hogy mi rejtőzik? Kinyitottunk minden fiókot, belestünk a ház minden sarkába? Le mertünk menni a sötét pincébe is? És vajon nyitva merjük hagyni az ajtókat, hogy mások is bejöhessenek?
Tudatunk fénye nem csak a kellemes és elfogadható, „ember elejébe való” dolgainkra korlátozódik. Meg kell világítania lényünk leg eldugottabb sarkait is – mert azok is ugyanúgy hozzánk tartoznak, azok is mi vagyunk.
10. Legyél jelen
Ne követelőzz, inkább légy jelen! Ne várj, amíg jól érzed majd magad, amíg tökéletes lesz minden, amíg felvilágosult leszel. Most is el tudsz mélyülni magadban és megpihenhetsz ott. Nincs szükséged mások útját fürkészni, nem kell hasonlítgatnod magad senkihez. Miért próbálnád ez által tökéletessé tenni magad, mikor már az vagy? Tökéletes vagy. Fogadd el.
Egyed Zsuzsanna
