Indiában, egy igencsak elhivatott tanár Rajesh Kumar Sharma úgy gondolta, hogy a tanulás kijár azoknak a legszegényebbeknek is, akik nem tudják megengedni maguknak, hogy iskolába járjanak. Így, hála neki, Új-Delhi legszegényebb gyerekei is magukba szívhatják a tananyagot.
Az osztálytermet egy metróhíd alatt rendezték be. Nem a hagyományos értelemben vett iskolapadban okulnak a csemeték, de mindenkinek van füzete, írószere, és ami talán a legfontosabb, csillogó szemmel figyelik a tanárt. A tudomány pedig egy az aluljáró falára felszerelt rögtönzött táblára van felírva. Naponta közel harminc gyerek jár a környék legszegényebb falvaiból tanulni ide.
Sharma hétköznapi szakmáját tekintve bolti eladóként dolgozik. Napi 2 órára eljön munkahelyéről, hogy taníthassa a gyerekeket, miközben testvére helyettesíti. A negyvenéves férfi 3 évet járt főiskolára, majd anyagi nehézségek miatt arra kényszerült, hogy otthagyja a tanulást, és bolti eladó legyen. Az aligarhi férfinek három gyereke van.
„Arra figyeltem fel, hogy sok gyerek napközben a földeken játszik vagy dolgozik, ahelyett, hogy iskolába járna. Sikerült valahogy meggyőznöm a szüleiket, hogy hagyják iskolába járni a gyerekek, így indult be a híd alatt a képzés. Remélem, hogy idővel a tanulás segítségével a gyerekek le tudják győzni a szegénységet. A legnagyobb eredmény talán az, hogy a szülőknek változik a nézőpontjuk, és fontosnak tartják a tanulást” – mondja Sharma.
Egy évvel ezelőtt 140 diákkal kezdődött a tanítás, közülük most 70-en már állami iskolába járnak.
Forrás: zacc.cafeblog.hu
