Első pillantásra egy teljesen hétköznapi tinédzsert látunk a képen, egy szimpatikus, kék szemű lányt. Alana Saarin azonban egyáltalán nem átlagos teremtés, legalábbis, ami az élettörténetét illeti, ugyanis azon kevés ember közé tartozik a világon, akik 3 biológiai szülővel rendelkeznek.
Ha most az olvasók közül sokan arra gondolnak, hogy valami adminisztrációs hiba történt az anyakönyvezésnél, kijelenthetjük, hogy nem, minden a legnagyobb rendben. A kislány esetében ugyanis egy forradalminak számító eljárást alkalmaztak, amely során az orvosok három személy, az anya, az apa és egy másik nő DNS-eit társították.
„Az emberek azt mondják, hogy az arcvonásaim az édesanyámé, a szemei pedig az édesapámé. Hasonlítok rájuk, a személyiségem is teljesen hasonló. Ugyanakkor egy másik nő DNS-eit is magamban hordom, ám rá nem tekintek szülőként, hisz csupán néhány mitokondriumot kaptam tőle” – mondta a lány a BBC-nek. A mitokondrium eukarióta sejtekben található, az energia előállításában és annak elraktározásában szerepet játszó sejtszervecske.
Alanei édesanyja 10 éven át próbált teherbe esni, ám nem sikerült. Ekkor döntött úgy, hogy a New Jersey-ben található Szent Barnabás Intézethez fordul, amely a citoplazma transzfer eljárásairól híres. Az eljárásról tudni, hogy egyelőre genetikai kísérlet, nem gyógymód a meddő nők számára, és az Egyesült Államokban be is tiltották, ám a világ egyes országaiban engedélyezik.
E szerint a meddő nő petesejtjének hibás genetikai örökítőanyagához egy egészséges nő DNS-ét fecskendezték elérve így, hogy a petesejt megtermékenyüljön. Az eljárás során az egészséges nőből származó petesejt citoplazmájának egy részét egy vékony tű segítségével a meddő nő petesejtjébe fecskendezik, így a mitokondriumok és a bennük lévő DNS szintén átkerülnek. A létrehozott petesejtet egy spermiummal megtermékenyítik, ezáltal olyan embriót hoznak létre, amely egy férfi és két nő génállományát tartalmazza. Így a citoplazma transzfer segítségével megszületett babák valójában génmódosítottak.
Az eljárás számos etikai, biológiai és törvényi kérdést vet fel, ezért nem várható, hogy a közeljövőben széles körben elterjedt gyakorlattá váljon.
