Az alábbi levél egy szokatlan szemszögből közelíti meg azt a sokunk által tapasztalt érzést, amikor mindenbe belefáradunk. Ha te is hasonló nehézségekkel találod szemben magad, végy egy mély lélegzetet, olvasd el, és fogadd meg a tanácsokat!
» Hogyan figyelnek minket otthon: 10 eszköz, amelyen keresztül kémkedhetnek utánad!
» A nő kíváncsiságból vásárolt egy DNS-tesztet magának és az apjának, de az eredmény megrázó hatással volt a családra
» A buddhizmus szerint ezt a 10 dolgot a lehető leghamarabb törölnöd kellene az életedből!
» Személyiségteszt: fontos dolgot árul el rólad az, ahogyan a hüvelykujjaidat tartod, amikor a kezeidet összefogod
„Tudom milyen érzés az, mikor mindenbe belefáradtál, és nem csak fizikai értelemben.
A világ, amelyben élünk, nagyon kimerítő tud lenni. Kiszipolyoz és háládatlan. Gyakran megpróbáltatások elé állít, és csak ritkán jutalmaz meg. Attól is kifáradsz, hogy benne élsz. Hogy túlságosan szeretsz, törődsz, túl sokat adsz egy olyan világnak, ami soha nem viszonoz semmit. Tudom milyen az, amikor úgy érzed belefáradtál a bizonytalanságba, a hétköznapi szürkeségbe.
Biztos vagyok benne, hogy nem voltál mindig ennyire megviselt. Volt idő, amikor reményteljes, tiszta lélek voltál. Amikor az optimizmusod felülmúlta a cinizmusod, és rengeteget tudtál adni önmagadból. Tudom, hogy fokozatosan kerültél ebbe az állapotba, egy összetört szív itt, egy be nem tartott ígéret túl, ide vezetett. Az élet nem neked kedvezett minden játszma alkalmával, és többször veszítettél, mint ahányszor nyertél. És valószínűleg úgy érzed már nincs erőd az újrakezdéshez.
Az igazság az, hogy mindannyian belefáradtunk. Egy bizonyos kor után, nem vagyunk más, mint egy sereg összetört szívű és fájó lelkű ember, akik kétségbeesetten keresik a beteljesedést. Többre vágyunk, de már nincs erőnk kérni. Gyűlöljük az állapotot amibe jutottunk, de félünk az újrakezdéstől. Kockázatot sem merünk már vállalni, mert attól tartunk, hogy minden összeomlik körülöttünk. Nem tudjuk hányszor lesz még erőnk újrakezdeni.
A vidám eszmék és elképzelések mára fakónak és reménytelennek tűnnek. De van valami, amit mindenképp szem előtt kell tartanod, mielőtt feladnád: próbáld meg még egyszer, ezúttal érzéssel. Még akkor is, ha már belefáradtál a sok próbálkozásba, ha már a tartalékaid végére jársz.
Mindannyian ellenállóbbak vagyunk, mint gondolnánk, ez pedig vitathatatlan. Mindig több szeretet lakózik ott mélyen, mint amennyit képesek vagyunk adni. Több remény, mint amennyit képesek vagyunk érezni, és több szenvedély, mint amennyit meg tudunk mutatni a világnak. Csak nem megyünk el kitartóan az út végére, hogy elérjük azt a pontot, ahol megtérülni látszik a befektetett munka. Általában azonnal eredményeket akarunk, és ha nem látunk egyet sem, feladjuk.
Visszajelzés hiányában frusztráltak leszünk, és úgy érezzük, hogy a próbálkozásunkat mindenestül kidobhatjuk az ablakon.
Mert van valami, amit gyűlölünk bevallani: vannak napok, amikor megbotlunk. Időnként mindannyian belefáradunk, elbátortalanodunk, de meg van engedve, hogy ezekkel az érzésekkel haladjunk tovább az úton. Csak azért, mert levertnek, megviseltnek, elfáradtnak érzed magad, még nem azt jelenti, hogy megrekedtél.
Minden olyan személy, akire valaha is felnéztél, megküzdött ezekkel az érzésekkel életének valamely szakaszában, és érezte már úgy, hogy nincs elég ereje követni az álmait. De ettől még nem mondott le róluk. A legkisebb botladozások is végül elvezetnek a legnagyobb átalakulások felé, csak maradj mozgásban. Nem kell mindig a magasban szárnyalnod.
Az életben bizonyos folyamatok csendben és lassan történnek. De a kis, óvatos döntések – amelyeket nap mint nap meghozunk, teszik lehetővé, hogy ezek a dolgok egyáltalán megtörténjenek. Hagynunk kell magunknak időt arra, hogy a változás bekövetkezzen. Csak figyeljük ahogyan lassan kibontakozik, és ne keseredjünk el végérvényesen a köztes időben.
Amikor úgy érzed belefáradtál, lassíts le, haladj csendben és visszafogottan. De semmiképp se állj meg. Megvan az okod rá, hogy elfáradtnak érezd magad. Ennek így van rendjén, jogodban áll. Azért érzed ezt, mert változáson mész keresztül. Sőt, azt jelenti minden a legnagyobb rendben van, csak egy megerősítés, hogy tovább kell menned, hogy növekedsz meg fejlődsz. És egy napon ez a növekedés átadja a helyét az újjászületésnek, amire oly régen vártál”.
