Nemcsak a közvélemény, hanem a tudományos megfigyelések is alátámasztják, az északi országokban – köztük Hollandiában élnek a világ legboldogabb gyermekei. Japán is híres a gyermeknevelési módszereiről, de mégis a holland gyermekekről állítják, hogy a legboldogabbak a világon. Hogy miért? Erre a kérdésre egy holland gyermekpszichológus ad választ.
Veronique van der Kleij gyermek- és iskolapszichológusként tevékenykedik. Immár tíz éve, hogy a kisgyermekek, kamaszok és családjaik mentális egészségével foglalkozik szülőhazájában, Hollandiában. Mióta a szakmában van, számos eltérő nevelési stílusnak volt szemtanúja, különböző kultúrákban.
Azt állítja, bár mindegyik szülői hozzáállásnak megvannak az előnyei, a holland nevelési stílus mintha kiemelkedőbb eredményeket hozna – „ez elgondolkodtatott arról, hogy mit teszünk itt másképp, hogy boldogabb és rugalmasabb gyerekeket nevelünk” – fogalmazott Veronique.
A szakmai kutatásai és két kislányának a neveléséből szerzett tapasztalatai alapján hat dolgot tud felsorolni, amit a holland szülők sosem alkalmaznak a gyermekeik nevelésében. És talán ez az a különbség, amitől az ott élő csemetékből boldog és kiegyensúlyozott felnőttek válnak.
1. „Soha nem visszük a gyerekeinket autóval az iskolába.”
Veronique kiemelte, mennyire fontos a holland kultúrában a testmozgás, ezen belül pedig a biciklizés. „Itt hatalmas kerékpáros kultúra van, és az erre való nevelés már korán kezdődik. Amint a baba fel tud ülni, a szülő kerékpárjának elejére rögzítik, és bármilyen időjárási viszonyok között körbebicikliznek vele” – magyarázza a szakember.
Az esőben való bringázás, megfelelő öltözékben persze, „megtanítja a gyerekeknek, hogy bármilyen akadályokba ütköznek is az életük során, képesek lesznek átvészelni azokat. Emellett függetlenségre is tanít” – hangsúlyozza a pszichológus. A 9-10 éves gyerekeket már egyedül, kíséret nélkül engedik a szülők iskolába. „Ez a szabadság és bizalom segíti a fiatalokat abban, hogy önálló, önellátó és magabiztos felnőttekké fejlődjenek” – állítja Veronique.
2. „Sosem lebegünk őrangyalként a gyerekeink felett.”
A holland játszótereken gyakran látni gyermekeket szabadon játszani, szaladgálni, minimális felügyelet mellett. A szülők nem akarják megóvni őket a széltől is, mely egyébként általános jellemzője a külföldi gyermeknevelésnek. Egy idegen megdöbben, ha ezt látja, mert számára elképzelhetetlen, hogy ne kövesse a csemetéje minden lépését.
„A holland gyerekeket azonban már kiskoruktól kezdve arra bátorítják, hogy fedezzék fel a környezetüket, higgyenek magukban, és porolják le magukat, ha elesnek” – magyarázza a pszichológus.
3. „Soha nem dolgozunk többet heti 40 óránál.”
Veronique szerint a hollandok boldogsága abban az egyszerű dologban rejlik, hogy nem viszik túlzásba a munkát, hanem „értékelik a munka és a magánélet egyensúlyát”. A holland szülők többsége részmunkaidőben dolgozik, és az apukák is hetente kivesznek egy szabadnapot, melyet a családjukkal töltenek. Egy gyermeknek pedig semmi nem okoz nagyobb örömet, mint a szülei jelenléte és a közös programok hangulata.
4. „Gyakran étkezünk együtt a gyermekekkel.”
„A holland szülők ügyelnek arra, hogy minden nap legalább egyszer együtt étkezzenek a gyermekekkel. Ez egy olyan alkalom, amikor a családtagok összekapcsolódnak és megbeszélik a napjukat. A kapcsolat érzése javítja a család minden tagjának mentális egészségét, és hozzájárul a gyermekek boldogságához, érzelmi kiegyensúlyozottságához” – magyarázza Veronique.
5. „Soha nem hanyagoljuk a napirendet.”
A holland kultúrában már a gyermekek megszületésétől fogva bizonyos elvekre épül a nevelés, melyekhez minden szülő egyformán ragaszkodik. Ez az elvekre épülő rendszer a „rust, reinheid, regelmaat”, azaz „pihenés, tisztaság és struktúra” jelszavakra támaszkodik, aminek lényege, hogy a kicsik már a korai életszakaszban megszokják a következetes, világos napirendet, mely „a sok alvást és a stabilitást helyezi előtérbe” – fejti ki a pszichológus.
Hozzáteszi, „ahhoz, hogy a gyerekek jól fejlődjenek, struktúrára, kiszámíthatóságra, pihenésre és higiéniára van szükségük. Ez segít nekik abban, hogy biztonságban érezzék magukat, és kényelmesen felfedezzék az ismeretlent”.
6. „Soha nem mondjuk, hogy a miénk az utolsó szó.”
A holland gyermeknevelés másik fontos alappillére, hogy gyermek érezze, őt is látják és hallják. „Amint a gyerekek értik a nyelvet és kommunikálni tudnak, bevonják őket a döntéshozatali folyamatba. Így a gyerekek már fiatal koruktól kezdve megtanulnak tárgyalni és személyes határaikat kijelölni. Ha kikérjük gyermekeink véleményét, és valóban meghallgatjuk őket, nagyobb valószínűséggel alakul ki bennük pozitív önértékelés” – állítja a szakember.
A holland szülők nyitottan kommunikálnak a gyermekeikkel olyan témákról is, melyeket mi tabuként kezelünk. „Megértjük, hogy a gyermekeinket olyannak fogadjuk el, amilyenek valójában, ez minden, amire valóban szükségük van ahhoz, hogy magabiztos, boldog és kiegyensúlyozott felnőttekké váljanak” – összegez Veronique van der Kleij.
