Aki olvasta Lisa Wingate: Elrabolt életek című regényét, annak már kevésbé lehet sokkoló a felismerés, hogy igenis élnek körülöttünk emberek, akik a nemeslelkűség álarca mögé bújva kegyetlen tettekre képesek. Az írónő a velőnkig hatoló őszinteséggel tárja fel azoknak a gyerekeknek a történetét, akik az emberi mohóság és gonoszság áldozatául estek, és bár szívből szeretnénk, hogy a regénye csak fikció lenne, nem az. Valós tényeken alapul.
» Hogyan figyelnek minket otthon: 10 eszköz, amelyen keresztül kémkedhetnek utánad!
» A nő kíváncsiságból vásárolt egy DNS-tesztet magának és az apjának, de az eredmény megrázó hatással volt a családra
» A buddhizmus szerint ezt a 10 dolgot a lehető leghamarabb törölnöd kellene az életedből!
» Személyiségteszt: fontos dolgot árul el rólad az, ahogyan a hüvelykujjaidat tartod, amikor a kezeidet összefogod
Georgia Tann egy azon valóságos személyek közül, akik effajta kegyetlenségre voltak képesek. Ördögi stratégiát dolgozott ki, hogy gyermekekkel kereskedhessen. A bűnszövetkezete az 1920-as évektől 1950-ig működött, mely idő alatt több mint 5000 gyermeket rabolt el szegény családokból, hogy a gazdagoknak adja el őket. És ezek a gyerekek még jól jártak azokhoz a sorstársaikhoz képest, akik „nem keltek el a vásáron”, őket ugyanis embertelen módon kínozta és büntette meg.
Sokan el sem tudják képzelni, hogyan képes egy nő, egy nő, akit az élet anyaságra teremtett, ily kegyetlenséggel bánni a gyermekekkel. Georgia Tann azonban egy szörnyeteg volt: szemrebbenés nélkül rendelkezett ártatlan életek felett, és tette ezt közel három évtizeden keresztül.
Georgia 1891-ben született. Édesapja bíró volt, az édesanyja pedig tanárnő. Gyermekként apja nyomdokaiba akart lépni, és bíró akart lenni, de a családja megtiltotta neki. Így váltott a szociális munkás karrierre.
Az első munkahelye Mississippiben volt, 1916-ban, egy szociális gyermekközpontban. Ott szegény és problémás családokból származó gyerekeknek talált jó anyagi körülmények között élő, a társadalomban jó pozícióban lévő szülőket. Később kiderült, hogy az örökbeadott gyermekek egy részét fizikailag és szexuálisan is bántalmazták, vagy éppen pedofilok gondjaira bízták. 1924-ben a nőt kirúgták, amikor a központ vezetősége rájött, mi történik valójában a gyerekekkel, akik az ő gondozása alatt álltak.
Georgia Tann még abban az évben Memphisbe költözött, ahol befolyásos apja, a kapcsolatait felhasználva, állást szerzett neki a Tennessee Children’s Home Society örökbefogadási központban, ügyvezető titkárként. Öt évvel később ő lett a központ ügyvezető igazgatója.
Itteni pályafutása alatt fokozatosan építette ki a hálózatát orvosokból, ügyvédekből és bírákból, akik többé-kevésbé tudatosan segítettek neki „tiszta vizet önteni a pohárba” a gondjaira bízott csecsemők és gyermekek tekintetében, akik közül sokan bele is haltak Tann „nevelési módszereibe”.
Ettől függetlenül, a Tennessee gyermekközpontban lévő gyermekek iránt napról napra nőtt a kereslet. Az asszony ügyesen menedzselte a kicsik háttértörténeteit, így senki sem tett fel kérdéseket a gyerekek származásáról. Mivel kezdett kifogyni „az áruból”, Georgia Tann úgy döntött, aljas módszerekhez folyamodik a gyermekek beszerzéséhez: emberrabláshoz.
Felkereste a nincstelen családokat, és felajánlotta, hogy önként vigyáz a kicsikre. Ám akit egyszer elvittek a központba, soha többé nem tért haza. Vagy egyszerűen csak kicsalta a gyerekeket a szegénynegyedek utcáira, és luxusautójával kocsikázásra csábította, majd a szociális központba szállította őket. Ha a vér szerinti szülők érdeklődtek is a gyerekeik után, Georgia azt mondta nekik, hogy egészségügyi problémák miatt váratlanul meghaltak.
Tann talált egy válogatott ügyfélkört, akik garantáltan kifizették az általa ajánlott örökbefogadási díjat, ami körülbelül 750 dollárba került. És valóságos marketingstratégiát dolgozott ki a gyerekek jó családokban való elhelyezésére, fizetett az újságokban és kiadványokban megjelenő hirdetésekért.
„Ők lehetnek az önök karácsonyi ajándékai” – hangzott az egyik „reklámszöveg” a sorba állított, mosolyra kényszerített gyerekek képe mellett. Egy másik hirdetés pedig így szólt: „George játszani akar. De szüksége van egy apukára, hogy a csapata versenyezhessen”.
Georgia Tann cselszövése sok felnőtt szívét meghódította, köztük a kor olyan hírességeit is, mint például Joan Crawford és June Allyson színésznők, akik Tanntól fogadtak örökbe gyermekeket. Még New York akkori kormányzója is két gyermeket fogadott örökbe tőle, majd kezdeményezte az örökbefogadási törvény megváltoztatását, hogy a jövőbeli örökbefogadottak ne találhassák meg könnyen a vér szerinti szüleiket.
Azok a gyerekek, akik a központban maradtak, és nem találtak családot, elképzelhetetlen borzalmaknak voltak kitéve. Bántalmazták őket, agyonverték, a napon tartották őket, vagy halálra éheztették őket. Maga Tann sem rettent vissza a tettlegességtől: ő is kihasználta a gyerekeket és molesztálta őket, a csapata többi tagjával együtt.
A borzalmak 1950-ben, a kormányválasztások után szűntek meg. Robert Taylor bíró évek óta szemmel tartotta az ügyet, de hatalmi játszmák miatt nem tudott cselekedni. Végül sikerült vádat emelnie Georgia Tann ellen. Három nappal később, 1950. szeptember 15-én Tann rákban meghalt. Soha nem vonhatták felelősségre. Halála után úgy becsülték, hogy több mint 5000 gyermek illegális örökbefogadásából több mint 1 millió dolláros vagyonra tett szert.
