BlogForró Hajnalka - Búcsúzás

Forró Hajnalka – Búcsúzás

Iratkozz fel hírlevelünkre, vagy kövess minket a Viberen, a Telegramon és a Google Hírek-en!

Fotó: David DeHetre

I
Én felégettem volna a fényeket,
ha tudom, hogy nem mész el.
Tintasugárból ezernyi betűgyöngysorral
díszítettem volna naplódat, ha maradsz.
Siettél és elmentél –
Én énekeltem volna a dalokat,
ha nem csüggedtél volna oly hamar,
nem ért volna bántódás,
szilárd talaj az ellágyult dalolás.
Te siettél és elmentél.
Én lenyeltem volna önérzetem javát,
ha nem ragadod nyakon a gyűlöletet,
megfogható valóságtemplomot építettem
volna érted,
lelked burkolva, gyógyírral óvva.
Te elmentél, és nem vittél magaddal.
Elbújtathattam volna az árnyakat,
messze a mondathullások romjaitól.
Csillagtemetős csókjaimat adtam volna.
Elmentél –
Most levetkőzném a versrímeket,
szétszedett szótövisek halmazába raknálak,
de eltörött a Jelen, és hallgatás a Jövő.
Ritmuscsillagok várnának Rád.
Nem maradtál –

II
Már nem hiányzol,
és bepótolt az űri csend –
Mázolt a féltés,
az öntelt vágyérzés,
játszom a percekkel,
tudom, hiányzom neked,
de nem emelhetem hatványra
az Időt.
Elengedtelek –
Már nem kellenek a
felsebzett, pipacsvérű hajnalok –

Forró Hajnalka

Legfrissebb

Hirdetés

Aktuális kedvencek

Ez is tetszeni fog

Kapcsolódó cikkek