Mióta az emberiség feltalálta a zsebet, azóta zsebtolvajok is léteznek, akik különböző agyafúrt módszerekkel szabadítanak meg alkalomadtán a személyes tárgyainktól. A zsebtolvajlás története ugyan évezredekre nyúlik vissza, és a módszerek is sokat fejlődtek ez alatt, ám az egész alapja a szemfényvesztés, az illúziókeltés, és ezek kihasználása.
A témában nemrég publikált egy könyvet Susana Martinez-Conde, idegtudományi szakértő, aki a „Sleights of Mind“ című kötetében foglalta össze a zsebtolvajok által használt módszereket. A szakértő szerint bármennyire óvatosak vagyunk, bármelyik pillanatban áldozatokká válhatunk, hisz az emberi elmét nagyon könnyű manipulálni.
A profi zsebtolvajnak ugyanis nem a kézügyesség a legnagyobb fegyverténye, hanem az a képesség, hogy érzékelje a lehetséges áldozatok esetében azt a pillanatot, amikor az elméjük sebezhetővé válik. Egyesek közülük olyannyira birtokukban vannak ezen képességnek, hogy a szakemberek szerint a módszereik tanulmányozása új részletekkel bővítheti az emberi agyról szóló felfedezéseket.
Az egyik leggyakoribb gyengeség, amit a zsebtolvajok kihasználnak az, hogy az ember nem nagyon tud figyelni mindenre, amikor egyszerre több mindent csinál. A módszer hasonló a bűvészek és illuzionisták által gyakorolthoz, akik a közönség érzelmi reakcióit használják ki a sikeres trükk érdekében, és ezt úgy érik el, hogy teljesen magukra vonják a publikum figyelmét.
A klasszikus zsebtolvaj módszer az, hogy az elkövetők „véletlen” balesetet szimulálnak. Az első sokkra jön a következő, amikor a második zsebtolvaj, aki a közelben tartózkodik, vitát provokál. Az egymást követő események sodrában a harmadik személy pedig néhány pillanat alatt megszabadít bennünket a javainktól úgy, hogy a legtöbb esetben észre sem vesszük.
A tettesek elsősorban nem a tekintetünket akarják elterelni, hanem az az elménkre hatnak. Egy másik módszer az irgalmas szamaritánus technikája. Ez arra épül, hogy az emberek, amikor veszélyben érzik magukat, ösztönösen a javaikra kezdenek el figyelni, hogy azok biztonságban vannak-e. Ekkor egy járókelő figyelmezteti az áldozatot, hogy tolvajok kezére kerülhet, ám a járókelő beépített ember, aki megfigyeli, hol tartja az illető az értékeit. A figyelmeztetés bizalmi állapotot hoz létre a két fél között, és az áldozat nem is sejti, hogy már kiszolgáltatta magát az elkövetőnek.
Egy harmadik eljárás, hogy a tolvajok hevesen gesztikulálni kezdenek, amikor kapcsolatba kerülnek az áldozattal. Ezzel elérik, hogy az áldozat vizuális és mentális figyelme szétszóródik, és lelassul. Végül rendkívül sok zsebtolvajlás történik az alkoholfogyasztást kihasználva. Főleg szórakozóhelyiségekben csapnak le a tolvajok, ahol sok esetben egy csinos vendég elegyedik szóba az áldozattal, így derítve fel a terepet. Ha az illető kellőképpen elázott, és már nem áll stabilan a lábán, a beszélgetőpartner egyik barátja ugrik a segítségére, aki pillanatok alatt megfosztja értékeitől az áldozatot.
