Próbáld meg a nyelved két szélét felfelé hajlítani, hogy egy U alakú csatornát formáljon. Sikerült? Vannak, akik szinte gondolkodás nélkül megcsinálják, míg másoknak többszöri próbálkozás után sem megy. Sokáig azt tanították, hogy a nyelvtekerés egyetlen géntől függ, és aki nem örökölte a megfelelő változatot, az soha nem lesz képes rá. A kutatások viszont már évtizedekkel ezelőtt megkérdőjelezték ezt az elképzelést.
A nyelv feltekerése az egyik legismertebb apró testi képesség, amelyet sokan már gyermekkorukban kipróbálnak. Elég hozzá egy tükör és néhány másodperc, mégis meglepően nagy különbségek lehetnek az emberek között.
Egyesek könnyedén csövet formálnak a nyelvükből, mások csak a nyelv hegyét tudják behajlítani, és olyanok is vannak, akik különleges, több lebenyre emlékeztető alakzatokat képesek kialakítani.
A nyelvtekerés sokáig az iskolai genetikaórák visszatérő példája volt. A tanulók gyakran azt hallották, hogy a képesség dominánsan öröklődik: ha valaki rendelkezik a megfelelő génváltozattal, képes rá, ha nem, akkor nem.
Csakhogy az emberi öröklődés ennél összetettebb, és a nyelvtekerés éppen azért vált érdekessé a kutatók számára, mert nem követi megbízhatóan ezt az egyszerű szabályt.
Az egypetéjű ikrek segítettek megcáfolni a régi genetikai elméletet
Alfred Sturtevant amerikai genetikus 1940-ben vetette fel, hogy a nyelv feltekerésének képessége egyetlen domináns génhez köthető. Elképzelése gyorsan elterjedt, és hosszú időre bekerült az oktatásba.
A magyarázat egyszerű volt, könnyen szemléltette a domináns és recesszív öröklődés különbségét. Később viszont kiderült, hogy nem írja le megfelelően a valóságot.
1952-ben Philip Matlock egypetéjű ikrekkel végzett vizsgálatot. A kutatásban 33 ikerpár közül hétnél eltért a nyelvtekerési képesség: az egyik testvér képes volt rá, a másik nem.
Ez különösen fontos eredmény volt, mert az egypetéjű ikrek genetikai állománya nagymértékben megegyezik. Ha a nyelvtekerést valóban egyetlen domináns gén határozná meg, ilyen eltérésekre nem számítanánk az egyszerű öröklődési modell alapján.
Maga Sturtevant is később elismerte, hogy eredeti elméletét tévesen kezelték bizonyított genetikai szabályként.
A kutatások alapján ma már nem tekinthető helyesnek az a magyarázat, hogy a nyelvtekerésre való képesség egyetlen domináns gén jelenlététől vagy hiányától függ.
A genetikai adottságok szerepét ez nem zárja ki. A nyelv anatómiai sajátosságai, az izmok működése és más öröklött tényezők is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy kinek mennyire könnyű egy bizonyos mozdulat.
Meg lehet tanulni feltekerni a nyelvet?
A nyelv mozgását több izom összehangolt működése teszi lehetővé. Ezek segítségével beszélünk, nyelünk, mozgatjuk az ételt a szánkban, és alakítunk ki különféle mozdulatokat.
A nyelv feltekerésénél nem egyszerűen arról van szó, hogy valakinek erősebbek az izmai. A megfelelő mozdulat megtalálása, a nyelv formája és az izomműködés összehangolása egyaránt szerepet játszhat.
A gyakorlás lehetősége azért is érdekes, mert a képesség nem feltétlenül marad változatlan az életünk során.
A PBS NewsHour 2015-ben bemutatott egy kisebb vizsgálatot, amelyben tíz, eredetileg nyelvtekerésre képtelen résztvevő egy héten át naponta néhány percig gyakorolta a mozdulatot. A kísérlet végére egy résztvevő megtanulta feltekerni a nyelvét.
Az eredmény nem bizonyítja, hogy mindenki elsajátíthatja ezt a képességet, és azt sem, hogy néhány nap gyakorlás biztos sikert hoz. Arra viszont utal, hogy egyes embereknél a mozdulat tanulható lehet.
A gyermekek körében végzett megfigyelések szintén azt mutatják, hogy a nyelvtekerési képesség az életkorral változhat. Vannak, akik fiatalabb korukban még nem képesek rá, néhány évvel később viszont már igen.
A nyelvtekerés elárul valamit az intelligenciáról vagy a személyiségről?
Az interneten számos olyan állítással találkozhatunk, amely szerint a nyelvüket feltekerni képes emberek kreatívabbak, kitartóbbak, elemzőbb gondolkodásúak vagy intelligensebbek másoknál.
Más értelmezések még azt is állítják, hogy a különböző nyelvformák alapján következtetni lehet az introvertált vagy extrovertált személyiségre.
Ezeket az állításokat nem támasztják alá megbízható tudományos bizonyítékok.
A nyelv finom mozgásainak irányítása természetesen az idegrendszer feladata, de ebből nem következik, hogy aki könnyebben feltekeri a nyelvét, az jobban old meg problémákat, kreatívabb vagy magasabb az intelligenciahányadosa.
Az agy motoros működése és az összetett gondolkodási folyamatok közötti kapcsolat sokrétű. Önmagában egyetlen apró mozdulatból nem lehet megbízható következtetést levonni valakinek a személyiségére vagy szellemi képességeire.
Ugyanez igaz a különlegesebb nyelvformákra is. A háromlevelű, úgynevezett lóhere alakú nyelv kialakításának képessége nem bizonyítja, hogy valaki társaságkedvelőbb, nyitottabb vagy magabiztosabb lenne.
Így próbálhatod ki a nyelvtekerést otthon
Ha kíváncsi vagy, képes vagy-e feltekerni a nyelvedet, egyszerűen kipróbálhatod a tükör előtt.
- Nyújtsd ki lazán a nyelvedet, anélkül hogy túlságosan megfeszítenéd.
- Próbáld a nyelved két szélét felfelé emelni, miközben a középső részt alacsonyabban tartod.
- Figyeld meg, kialakul-e egy U alakú csatorna.
- Ha elsőre nem sikerül, néhány rövid, óvatos próbálkozással gyakorolhatod a mozdulatot.
Fontos különbség, hogy a nyelv feltekerése nem ugyanaz, mint a nyelv hegyének az orr felé hajlítása. A klasszikus nyelvtekerési teszt a nyelv két oldalsó szélének felemelésére vonatkozik.
A gyakorlatnak nem szabad fájdalmat vagy kellemetlenséget okoznia. A nyelv erőltetése nem szükséges, és nincs bizonyított, mindenkinél működő módszer a képesség elsajátítására.
Az sem jelent problémát, ha valakinek egyáltalán nem sikerül a mozdulat. A nyelv feltekerése nem általános egészségügyi mérce, és önmagában nem árul el semmit az intelligenciáról, a személyiség értékéről vagy a tanulási képességekről.
