A holland Hendrikje van Andel-Schipper 1890-ben született, 115 évet élt, és egy időben a világ legidősebb nője címet is viselhette. Hosszú élete mellé kitűnő egészség párosult, haláláig teljesen józan ítélőképessége volt és semmiféle betegséggel nem küszködött.
Hendrikje végrendeletében saját testét tudományos célokra ajánlotta fel, és halála után a kutatók a vérét vizsgálva új információkhoz jutottak az öregedési folyamatot illetően. Arra a megállapításra jutottak, hogy az emberélet hosszúsága az őssejtek szövetregeneráló képességétől függ. Ezek a sejtek egy bizonyos idő után kimerülnek, és elhalnak, csökkentve ezáltal a létfontosságú szövetek és sejtek regenerálódását. Hendrijke esetében a testében marad fehérvérsejtek kétharmada csupán két őssejtből származott, azaz közel az összes őssejt elpusztult.
Az ember mintegy 20 ezer őssejttel jön a világra, ezek közül ezernek folyamatosan a vérfrissítés a feladata – magyarázta Henne Holstege, az amszterdami VU University Medical Center szakembere, a kutatás vezetője.
Hendrikje van Andel-Schipper immunrendszere annyira erős volt, hogy az összes veszélyes sejtmutációt semlegesítette, amelyek rákot, vagy egyéb veszélyes betegséget okozhattak volna. A szervezetében talált mutációk teljesen ártalmatlanok voltak.
A kutatók most arra keresik a választ, hogy az egészséges szövetekben lévő vérben talált szomatikus mutációknak milyen egészségügyi hatásai vannak. A kutatás vezetője úgy vélte, hogy az emberi test megfiatalítható, ha a születéskor levett őssejteket fecskendeznek a szervezetbe. Megjegyezte: a módszer csupán a vér esetében működhet, a szövetek esetében nem.
