Ha van gyereked és a nagyszülők is elérhető távolságban élnek, biztosan észrevetted már, hogy a csemetéid valósággal kivirulnak, ha a nagyival lehetnek. Elgondolkodtál már azon, honnan ez a megszállott rajongás? Hogy miért ragaszkodnak a gyermekeid annyira a nagyszüleikhez? És hogy miért lesznek szomorúak, ha a nagyinak most haza kell mennie? Egy klinikai pszichológus megtalálta a kérdéseidre a választ!
Dr. Wyatt Fisher, egy denveri klinikai pszichológus elárulta, a gyermekek azért érzik magukat jobban a nagyszüleik társaságában, mert jobban szeretik őket a szüleiknél!
Mellbevágóan hangzik, de van benne igazság. Amikor ugyanis a kicsiket a nagyszülők gondjaira bízzuk, ők a figyelmük száz százalékát nekik szentelik, csak velük foglalkoznak, rájuk hangolódnak, és jobban megértik, mit akarnak, mire van szükségük – magyarázza a szakember.
„A gyerekek hajlamosak kötődni azokhoz, akikkel a legtöbb időt töltik” – fogalmaz a klinikai pszichológus. Kifejtette, a szülők feladata általában az, hogy eljárjanak dolgozni, hogy fenntartsák a családot. Ez azonban azt jelenti, hogy csak este láthatják viszont a csemetéiket, akik ezidő alatt (ideális esetben) a nagyszülők felügyeletében vannak. Mivel ennyi időt töltenek együtt, érthető ez az erős kötelék köztük – részletezi dr. Fisher.
Ráadásul, mivel a nagyszülők egykor szülők voltak, jobban értik a gyermekek igényeit, ügyesebben olvasnak a kicsik szociális jelzéseiben. Éppen ezért nagyon jól tudják, hogyan kell reagálni rájuk. Tehát mindenképp előnyös a gyermekek fejlődésében, a biztonságos és erős kötődés kialakulásában, hogy a kicsik a nagyszüleikkel lehetnek.
Dr. Fisher elméletét Brian Taylor, párkapcsolati tanácsadó is alátámasztja. Azt állítja, a gyerekek azért szeretik a nagyszüleiket mindenkinél jobban, mert ők babusgatják és kényeztetik őket.
„Mindenki szereti, ha értékelik és fontosnak tartják” – vélekedett Brian.
Hozzátette: „Természetesen a szülők is értékelik a gyerekeiket, de a szülői feladathoz hozzátartozik az utasítás, a szabályozás, a tanítás, a rendszer és a fegyelem” – magyarázta Brian arra utalva, hogy a szülők eltérő módszerekkel nevelik a gyerekeket a nagyszülőkhöz képest, és ez így van jól.
„Amikor a nagyszülők tanítanak és nevelnek, akkor általában gyengédebben teszik, és példát mutatnak. Jellemzően türelmesebbek, mivel nincs rajtuk az időnyomás, hogy munkába kell menniük” – állítja a tanácsadó.
A szakértői véleményeket egy friss brit kutatás is megerősítette, melyet 1600 brit édesanya és gyermeke bevonásával végeztek. A felmérésből kiderült, a brit gyerekek több mint fele (52%) jobban szeret a nagymamájával lenni, mint a szüleivel. A kicsik három dolgot soroltak fel, hogy ezt megmagyarázzák: az első, hogy a nagymama elkényezteti őket, a második, hogy a nagyival gyakorlatilag azt csinálhatnak, amit akarnak, és a harmadik, hogy a nagymama mindig azt főzi, amit kívánnak, amely ráadásul sokkal finomabb, mint amit az anyjuk készít.
Tény, hogy a nagyszülőkkel minden olyan figura működik, amit a szülők tiltanak otthon, és a gyerekek ezt imádják. A nagyszülők pedig habozás nélkül válnak engedékenyekké, egyszerűen mert nem ők a kicsik szülei (és bármikor visszaszolgáltathatják a csomagot a feladónak, ha kicsúsznak a dolgok a kezeikből). De egyetlen nagyszülő sem sodorná veszélybe az unokája testi épségét csak azért, hogy a kedvében járjon. És bizony a nagyinál és élnek szabályok – mások, mint amiket a szülők állítanak fel, de léteznek, és ezeket a gyerekek szívesebben tartják be az otthoni „szigorúságnál”.
A klinikai pszichológus kihangsúlyozza, bár a kicsik jobban ragaszkodnak a nagyszüleikhez, attól még ti vagytok a gyerekeitek szülei, és senki sem helyettesíthet titeket. Amíg megmutatjátok a gyerekeiteknek, hogy mennyire fontosak számotokra, és bölcsen töltitek velük az időt, addig nincs miért aggódnotok. Ők tudják, hogy imádjátok őket… és ez több mint elég. Az pedig, hogy a nagyival lehetnek, életük legszebb emlékeit fogja jelenteni, amire határozottan szükségük van!
