Szinte naponta találkozunk kisebb-nagyobb hazugságokkal, ám nem minden esetben ismerjük fel, hogy valaki hazudik nekünk. Az alábbiakban olyan jelekről lesz szó, amelyeket érzékelve jó eséllyel leleplezhetjük azt, aki egyenesen a képünkbe hazudik.
Aki hazudni készül többnyire igyekszik kerülni a vizuális kontaktust, vagy ellenkezőleg, folyamatosan a szemünkbe néz. Ilyenkor elképzelhető, hogy az illető egyfajta vizsgahelyzetként éli meg a szituációt, ezért gyakran a földre néz, és mindent elkövet, hogy elkerülje a kontaktust. A műfaj mesterei viszont folyamatosan a szemünkbe néznek, ezzel nyomatékosítva, hogy minden szavuk igaz.
A hazug emberek leggyakrabban egyetlen biztos taktikát alkalmaznak, egy másik kérdés közbevetésével igyekeznek húzni az időt. Amikor nekik szegezzük a kérdést, ők rögtön egy másik kérdéssel válaszolnak, ez alatt pedig a megfelelő választ keresik a fejükben.
A hazugok legtöbbször, amikor nem mondanak igazat, nyugtalanul viselkednek: gyorsan pislognak, kevesebbet és kényszeredetten mosolyognak, változik a hangszínük. Sok esetben karba teszik a kezüket, ezzel is jelezve akaratlanul, hogy ne osszanak meg túl sok információt. Gyakran előfordul, hogy megérintik az arcukat, a fülüket, vagy az orrukat, és minden kezük ügyébe akadó tárggyal eljátszadoznak.
A hazudozók hajlamosak szükségtelen információkat is megosztani. Azt gondolják ugyanis, hogy a meséjük kiszínezése hihetőbbé teszi azt. Pedig fennáll a veszélye annak, hogy így a történet bonyolultabb lesz, és e miatt kevésbé hihető.
Ha valaki arra készül, hogy hazudjon, defenzívvé válik. A legtöbb esetben mindent megtesznek, hogy eltereljék a figyelmet magukról, és nagyon zavarba jönnek, ha megkérdőjelezzük ártatlanságukat. Az őszinte emberek offenzívak.
A hazug ember kitünteti figyelmével az egészen apró részleteket is, míg a fontos aspektusokat hajlandó figyelmen kívül hagyni. Az apró részleteken való lovagolás közben biztonságban érzi magát a hazug ember, ám a másik félnek feltűnhet, hogy itt nincs valami rendben. Ilyenkor érdemes várni néhány percet, majd kérdezzünk vissza egy részletre, hogy megbizonyosodjunk, ugyanazt mondja-e.
Különleges figyelmet szentelnek a szemmozgásoknak. A jobbkezes emberek, amennyiben füllentenek, előbb felnéznek, majd jobbra, míg a balkezes emberek felnéznek, és aztán balra fordítják tekintetüket. Mindkét típusra jellemző, hogy hazugság közben nagyon gyorsan pislognak, vagy dörzsölik a szemüket. A szemek felé irányított kéz, szintén hazugságot jelenthet.
Egyes személyek sokkal izzadnak, amikor hazudnak. A hazugságvizsgálók is vizsgálják az izzadást, ám teljességgel nem tudják megállapítani, hogy hazudik-e az illető, vagy nem, ám az izzadás, az elpirulás és a nyelési nehézségek együttese jó eséllyel utal arra, hogy az illető hazudik.
Fordítsunk különleges figyelmet a mikro-kifejezésekre. Egy személy valódi érzelmei hamar megnyilvánulnak az arcán, rögtön a beszélgetés kezdetén. Lehet egy félmosoly, ami alig két másodpercet tart, vagy egy aggódó pillantás. Ezeket a mikor-érzelmeket tudat alatt érzékelhetjük, és ezeknek köszönhetően felismerhetjük a füllentést.
Kérjük a beszélgetőpartnerünket, hogy ismételje meg az általa elmondottakat. Abban az esetben, ha a történet koholmány, nagyon nehéz lesz visszaemlékezni minden apró részletre. Ebben az esetben a hazudós ember izgatott, aggódó lesz.
