Istenbe vetett hitem nem spontán módon ingott meg.
16 éves voltam, mikor elveszítettem az ártatlanságom, ekkor kezdtem felhagyni a templomba járással. Büntetésként anyám arra kötelezett, hogy a Bibliában lévő idézeteket kellett megtanulnom, amelyeket végül úgy fújtam kívülről, mint a recepteket.
De ezzel nem csak én voltam így, hiszen ma az USA-ban élő tinédzserek és fiatalok 35 százaléka nem tartja magát vallásosnak, noha 91 százalékuk vallásos hátterű családból érkezik.
Két pszichológus, Thalia Goldstein és Jaquelin Woolley szerint a gyerekek hite fejlődésen keresztül megy át, nem pedig spontán módon alakul ki. Ez figyelhető meg a Mikulásban való hitben is, hiszen kezdetben valóságosnak gondolják az osztályban, főtereken megjelenő Mikulást, majd rájönnek, hogy nem csak egy igazi Mikulás van, de mégis mágikus jelentőséggel ruházzák fel, és tisztelettel néznek rá.
Szóval a hit nem csak úgy alakul ki, hanem lépésről lépésre történik, és ez igaz a hit elhagyására is.
“A vallás úgy működik, akár egy drog, vagy bármilyen tudatmódosító szer, pont olyan hatással van az agyra, mint egy szerelmes, romantikus film, vagy zene” – mondta a Utah Egyetem radiológus professzora, Jeffrey Anderson.
Ezért van az, hogy a gyerekek kezdetben úgy hisznek a bibliai példázatokban, mint a mesékben, viszont ahogy nőnek, úgy alakul át a gondolkodásmódjuk, úgy kérdőjeleznek meg bizonyos dolgokat. Mikor az ember egyetemre kerül, már más dolgok foglalkoztatják, még a legvallásosabban nevelt fiatalok is hátat fordíthatnak a hitüknek, és inkább a bulizást, a tanulást, sportokat kezdik jobban értékelni.
Az is megfigyelhető, hogy ahogy az emberek öregszenek, úgy kerülnek egyre közelebb Istenhez, meg a különböző spirituális tanok, kultúrák felé.
