Megrázó hangvételű bejegyzést tett közzé a Facebookon Dr. Unoka Zsolt, aki a választások utáni helyzet kapcsán nem politikai, hanem pszichológiai szempontból vizsgálta a közéletet. Írásában arra figyelmeztet: ami az elmúlt években történt, az nem pusztán kampány vagy kommunikáció, hanem mélyebb lelki folyamatokat indított el az emberekben.
A terapeuta szerint különösen beszédes az a jelenség, hogy a korábban folyamatosan hangoztatott fenyegetések a választási vereség után hirtelen eltűntek. Úgy fogalmaz:
„Amikor egy politikai közösséget hónapokon vagy éveken át háborúval, terrorral, éhínséggel, elszegényedéssel, társadalmi összeomlással fenyegetnek, majd a választási vereség pillanatában ezek az apokaliptikus jóslatok hirtelen elcsendesednek… itt már a valóságérzékelés… szisztematikus torzításáról kell beszélnünk.”
Dr. Unoka Zsolt szerint ez a működés nem egyszerű túlzás vagy retorika, hanem tudatos pszichológiai hatásgyakorlás. Három fogalommal írja le ezt a jelenséget: manipuláció, gaslighting és kényszerítő kontroll.
„Pszichológiai manipulációként… mert a célja nem az állampolgár tájékoztatása, hanem mentális modelljeinek torzítása.”
„Társadalmi szintű gaslightingként… az emberek egyre bizonytalanabbá válnak abban, hogy mi igaz.”
„Coercive controlként… a félelem itt nem melléktermék, hanem maga a befolyásolás eszköze.”
A bejegyzés egyik legfontosabb állítása, hogy a félelem nem véletlen mellékhatás volt, hanem központi eszköz. A terapeuta szerint ez a logika nagyon hasonlít a bántalmazó kapcsolatok működésére.
„A kontroll itt nem elsősorban fizikai, hanem affektív: a félelem révén uralja a figyelmet, a képzeletet és az értelmezést.”
Ez a folyamat szerinte egy jól ismert pszichés mintát követ: fenyegetés, szorongás, beszűkült gondolkodás, majd engedelmesség. Ilyenkor a politika már nem szabad döntések terepe, hanem túlélési helyzetként kezd működni.
„A közélet ilyenkor nem szabad döntésekből összeálló közegként, hanem túlélési helyzetként kezd működni.”
A terapeuta arra is felhívja a figyelmet, hogy ennek komoly lelki következményei vannak. Az egyik leggyakoribb reakció a bizalomvesztés, amikor az emberek rádöbbennek, hogy a korábban súlyosnak beállított veszélyek eltűntek.
„Aki tegnap még a nemzet megmentőjeként beszélt önmagáról… ma pedig úgy tesz, mintha a tegnapi apokalipszis soha nem is létezett volna, az… aláásta a közös valóság egyik alapját.”
Másoknál viszont nem bizalomvesztés, hanem düh alakul ki. Ezt a jelenséget pszichológiai ellenállásnak nevezi.
„Az ember ráébred arra, hogy nem csupán tájékoztatták, hanem érzelmileg foglyul próbálták ejteni.”
Ugyanakkor nem mindenki reagál így. A legerősebb kötődésű követők gyakran inkább megmagyarázzák a helyzetet, mintsem szembenézzenek vele.
„Az emberi én nehezen viseli el azt a felismerést, hogy becsapták… ilyenkor megjelenhet a magyarázatgyártás.”
Dr. Unoka Zsolt szerint a legnagyobb probléma nem is az egyéni reakciókban rejlik, hanem a társadalmi következményekben. A félelemre épülő propaganda hosszú távon rombolja a közbizalmat és az igazság fogalmát.
„A közbizalom nem pusztán politikai hangulatkérdés, hanem társadalmi infrastruktúra.”
A terapeuta külön hangsúlyozza, hogy ez a folyamat nemcsak az ellenfeleket érinti, hanem a saját tábort is.
„A ‘nagy hazugság’ nemcsak a politikai ellenfelek ellen irányul. Megsebzi a saját táborát is.”
A felismerés sokaknál mély lelki reakciókat válthat ki: szégyent, dühöt, zavart vagy identitásválságot.
„Nemcsak azt kell belátni, hogy hazudtak nekem, hanem azt is, hogy a félelmeimet használták fel ellenem.”
Fontos üzenete a bejegyzésnek, hogy a megtévesztett emberek reakciójára nem a gúny a megfelelő válasz.
„A megszégyenítés… nem segíti az igazság belátását; inkább visszatereli az embert a tagadásba.”
A terapeuta szerint a kiút nem politikai, hanem részben lelki természetű: vissza kell találni a valósághoz és a bizalomhoz.
„A politikai hazugság nem a szavazófülkében ér véget. Tovább él az idegrendszerekben, a családi beszélgetésekben…”
Végül egy erős, összegző gondolattal zárja írását: „A félelemre épülő propaganda… bizonyos feltételek mellett magára ölti a pszichológiai bántalmazás szerkezetét.”
Dr. Unoka Zsolt szerint a valódi változás nemcsak politikai rendszerváltást jelent, hanem szemléletváltást is: a fenyegetés nyelvéről vissza kell térni „a valóság, a mérték, a felelősség és a kölcsönös emberi méltóság nyelvéhez.”
