Ha gyerekként a „korodhoz képest érettnek” neveztek, annak komoly hatása lehet a felnőtt életedre is. Bár ez a mondat látszólag ártalmatlannak hangzik, sőt, általában pozitív értelemben használják, a terapeuták szerint a mögötte rejlő üzenet néha mélyebb és bonyolultabb jelentést hordozhat.
„Úgy gondolom, hogy általában bóknak szánják” – mondja Justin Vafa William philadelphiai klinikai szociális munkás. „De ezzel a szándékkal ellentétben, ez káros hatással is járhat.”
Bizonyos esetekben ez azt jelezheti, hogy valami potenciálisan káros dolog történt az illetővel gyerekkorában. Az, hogy „érett vagy a korodhoz képest” a parentifikáció jele lehet. Parentifikáció alatt azt értjük, amikor a családon belüli szerepek felborulnak, és a gyerek szülői szerepbe kényszerül.
Ez azt jelenti, hogy a gyerek fizikai, érzelmi vagy mentális értelemben szülői felelősséget vállal a szülei vagy testvérei helyett.
Vagyis, ha azt mondták rólad, hogy érett vagy a korodhoz képest, az azt jelentheti, hogy gyorsan fel kellett nőnöd.
„Más szavakkal: nem a saját döntésük volt, hogy érettek voltak a korukhoz képest” – magyarázza Maggie Lancioni, New Jersey-i tanácsadó. „Alapvetően muszáj volt nekik, hogy túléljenek, hogy kielégítsék az igényeiket, hogy gondoskodjanak magukról és másokról.”
Ez azt jelentheti, hogy nem élvezhetted teljes mértékben a gyerekkorodat. Lehet, hogy nem engedték, hogy kedvedre szórakozz, vagy impulzív, irracionális döntéseket hozz.
„Meg lettek fosztva attól a lehetőségtől, hogy gondtalan gyerekek legyenek, akik tanulnak, fejlődnek, hibákat követnek el és tanulnak azokból a hibákból” – mondta William. „Van rajtuk egy nyomás, hogy mindig minden rendben legyen.”
Ez a nyomás aztán egész felnőtt életedben is megmaradhat, ha nem foglalkozol vele, és azt az érzést keltheti benned, hogy mindig neked kell a felnőttnek vagy a gondviselőnek lenned.
A felnőttek általában szeretik a korukhoz képest érett gyerekeket, mert megbízhatónak találják őket, és könnyebben tudnak velük kommunikálni, de ezzel olyan terhet rónak rájuk, ami nem igazságos.
Felnőttkorban ez oda vezethet, hogy szorongsz, meg akarsz felelni másoknak, nem tudsz határokat szabni és nehezen kérsz segítséget.
„Fontos megjegyezni, hogy ha gyerekként érettnek tartottak a korodhoz képest, felnőttként nehezen tudsz megbízni másokban” – mondja Lancioni. „Nehéz lehet segítséget kérned, még akkor is, ha szükséged van rá. Lehet, hogy minimalizálod és elutasítod a saját érzéseidet vagy igényeidet, és nehezebben tudsz határokat felállítani vagy meghúzni.”
Lancioni szerint azoknak, akiknek túl korán fel kellett nőniük, felnőttként meg kell tanulni meggyógyítani a gyermeki énjüket. „Alapvetően a benned élő gyermek meggyógyítása azt jelenti, hogy tiszteled a személyiséged játékos, spontán, kreatív oldalát, amelyet talán nem volt alkalmad megtapasztalni gyerekkorodban, vagy akár pihenést, kikapcsolódást és önmagad ápolását is megengeded magadnak, ha gyerekkorod kaotikusabb vagy diszfunkcionálisabb volt” – mondja a szakértő.
Ami pedig magát a kifejezést illeti, a szakértők azt tanácsolják, kerüljük ezt, inkább konkrét dolgokat dicsérjünk meg a gyerek viselkedésében, és emlékeztessük őket arra, hogy bármikor fordulhatnak hozzánk segítségért.
