Engedd el a gyászt, a veszteséget és a fájdalmat az életedből – Harmadik adventi lelkigyakorlat

Nincs olyan emberi lélek, aki földi élete során, ne kellene szembenézzen ezzel a lelki feladattal.

Fotó: Anthony Keiler Photography

Fotó: Anthony Keiler Photography

Kötődéseink kapaszkodók is egyben, de aki életének vezérfonalát csak görcsös kötődésekből és ragaszkodásból fonja, az csak illuziót köt magának. Ha szakad a kötél borul a Világ, és mindaz amit igaznak hittél és szerettél.

Veszteségeink – legyen szó az anyagi világ veszteségéről vagy emberi kapcsolatok felbomlásáról – annál inkább fájnak, minél inkább próbálunk kapaszkodni abba, aminek, vagy akinek mennie kell.

Ez a hitünk ellentmondása: az öröm a bánatból fakad, és a halálból élet születik. A gyász pedig az út, amely egyikből a másikba vezet.
Walter Wangerin

Az élet és halál örök körforgásában meg kell értenünk az élet befogadását és elengedését. Akárcsak egy mély lélegzet. Magadba szívod és amint megtölti tested élettel könnyedén kileheled. Élet és halál… benne van minden egyes lélegzetvételben!

Bármennyire is éltető a levegő mégsem tarthatod benn. Bármennyire is szép egy-egy emberi élet nem tarthatod a lelket a földi lét rabságában. Amikor eljött az idő a léleknek mennie kell. Kioson a testből egy utolsó lélegzettel.

A szeretett személy elvesztése és a gyász a lélek egyik legerősebb fájdalma. Két dolog enyhít ezen. Az idő és az elengedés.

Mit kell tenned?

Ha úgy érzed gyászod feldolgozatlan és szíved-lelked nehéz (lehet ez eltávózott szeretted vagy egy barát-társ akit úgy érzed elveszítettél), talán vádolod is magad, vagy csak azt érzed hogy nem tudtál elköszönni, akkor a következő gyakorlat segít ebben:

Keress egy helyet ahol csendben egyedül lehetsz, és gyújts meg egy gyertyát. Elmondhatod kedvenc imád is, hogy ráhangolódj a lelked finom rezgéseire és szimbolikusan jelezd önmgada irányába, hogy ez egy megfelelő alkalom ahhoz, hogy letegyél valamit amit oly sokáig hordoztál a szívedben.

A gyász nem dolgozható fel úgy, ha megkerüljük; szembe kell néznünk vele.
Albert Y. Hsu

Kérd a szellemi veztetőidet vagy a Teremtőt, vagy tudatosabb énedet hogy a következő szavak eljussanak oda ahova hivatottak:

  • Kérlek bocsáss meg, ha bármivel megbántottalak tudatosan vagy tudattalanul, és én is megbocsájtok neked, azért ami nyomja a szívem. Hálás vagyok hogy életünk egy ideig közös utakon járt. Mindig megörzöm az irántad érzett szeretetemet, de most szelíden elengedlek. Szabad a lelked és szabad az én lelkem is.
    Legyen meg a Teremtő (Univerzum, Jóisten) akarata!

Aztán ismét mondj el egy imát, és maradj még pár percig csendben.

Ezt már olvastad? Ima a Bőség Istenéhez, hogy minden lépésünket áldás kísérje, és az életünk jobb legyen!

Lelki egészségedre!

Kapcsolódó bejegyzések:

Egyeseknek, akik leléptek az életemből, csak annyit mondhatok: “Köszönöm, hogy még idejében elmentél!”

Kell-e félnünk a halál angyalától?

Az volt a rossz, amikor szeretetlen voltam! – Halálközeli élményéről beszélt a magyar férfi

Ha érdekelnek további cikkeink, csatlakozz a Filantropikusok csoportunkhoz! , vagy kövess minket a Pinteresten, vagy iratkozz fel a hírlevelünkre.




Top