Az édesanyja azt mondta neki és a nővérének, hogy el kell hagyniuk az otthonukat, mert már nincsenek ott biztonságban. Yusra 2015-ben hagyta el Szíriát, és egy évvel később már az olimpián versenyzett.
Yusra Mardini néhány nappal ezelőtt Tachlowini Gabriyesos atlétával együtt vitte a menekültek olimpiai csapatának zászlaját a tokiói olimpia megnyitóján. Úszónőként Yusra az egész világon a magazinok címoldalán szerepelt, és tehetségének köszönhetően már kétszer is volt lehetősége indulni az olimpián.
Évekkel ezelőtt azonban az úszóképessége nem csak sport volt, hanem egyenesen megmentette az ő, és számos más ember életét, amikor menekültként egy kis csónakon próbálta meg átszelni a nemzetközi vizeket.
Kisgyermekként a háború sújtotta Szíriában szemtanúja volt annak a pusztításnak, amely az országban a polgárháború alatt zajlott.
„Én és a nővérem úgy döntöttünk, hogy a háború miatt nem vagyunk biztonságban.” – mondta Yusra miközben az ötszörös olimpiai bajnokkal, Katie Ledecky amerikai úszónővel beszélgetett. „Néha robbantások történtek, amikor iskolába mentél.” – tette hozzá.
Amikor édesanyjuk úgy látta, hogy már nincsenek biztonságban, azt mondta Yusrának és nővérének, hogy két férfi rokonukkal együtt hagyják el Damaszkuszt. Yusra és nővére 2015-ben Bejrúton keresztül Törökországba repültek. Ott 4 napig vártak étlen, amíg biztonságosan elutazhattak Görögországba, anélkül, hogy elfogták volna őket.
Ezután a két nővér 18 másik emberrel egy felfújható gumicsónakon indult a török tengerparti Izmir városából Görögországba.
„Olyan gumicsónakban ültünk, ami elvileg kirándulásokhoz való. Csak hét embernek lenne szabad beülnie, de mi húszan voltunk. Az út körülbelül 10 km, szóval olyan 45 percet vesz igénybe ezekben a kis gumicsónakokban. De 15 perccel az indulás után a motor leállt, és már egyáltalán nem működött.” – mesélte Yusra.
„A nővérem az egyik oldalról a vízbe ugrott, én pedig a másik oldalról, aminek ő nem nagyon örült. Rám kiáltott, hogy másszak vissza a csónakba, pedig mindketten úszók voltunk.” – emlékezett vissza a sportoló. Ezután két férfi is beugrott a vízbe, és együttes erővel megpróbálták stabilizálni a csónakot, és kiúszni vele a partra. „Három és fél órába telt, mire elértük a partot. Az egész úton hallottad, ahogy mindenki egy emberként imádkozott.”
Miután eljutott a görögországi Leszbosz szigetére, busszal és gyalog kellett továbbhaladnia hét országon, mielőtt elérte volna célját, Németországot. Nővérével 2015 szeptemberében értek 25 napos útjuk végére, és ekkor újra találkozhattak édesapjukkal egy berlini menekülttáborban.
Csatlakoztak egy helyi úszóklubhoz, és a következő évben, 2016-ban, Yusra már az első alkalommal összeállított menekültek olimpiai csapatának tagjaként vett részt a riói olimpián.
Yusra azt igyekszik megmutatni a világnak, milyen traumatikus utat kellett megtenniük a menekülteknek, amikor kénytelenek voltak elhagyni az otthonukat és a szeretteiket. De reményeik és álmaik továbbra is életben maradnak, bárhová is menjenek a világban.
„Milliószor mondtam el ezt a történetet. És ha kell, akkor még milliószor elmondom.” – mondta a 23 éves úszónő. „Itt arról van szó, hogy reményt adjak az élettörténetemmel. Még akkor is, ha inkább egyszerűen csak úszni szeretnék, újra és újra el kell mondanom, és el is akarom mondani a történetemet, és ezzel talán segíthetek bátorságot adni az embereknek.”
A tokiói olimpián való szereplése után közzé tett egy Instagram bejegyzést is, amelyben ezt írta: „Nagyon büszke vagyok arra a tényre, hogy 80 millió menekültet képviselek a világ minden tájáról, tudván, hogy a remény üzenetét küldöm mindannyiuknak, miközben azt csinálom, amit szeretek, és egyúttal megmutatom a világnak, hogy a menekültek nem adják fel egykönnyen, és még az általuk megtett nehéz utak után is tovább álmodnak.”
A sportoló a versenyen nyújtott teljesítményéről is beszélt: „Ami a versenyemet illeti, nem úsztam meg azt az időt, amelyet reméltem, de az utam még nem ért véget, így határozottan várom, mi következik !!”
