A kis Rick 1962-ben született a Massachusetts állambeli Winchesterben. Sajnos a köldökzsinór a nyaka köré tekeredett, így az agya nem kapott elég oxigént. Az orvosok közölték a szülőkkel, hogy gyerekük nem fog tudni teljes életet élni, de az édesapa, Dick Hoyt ezt nem hitte el, ugyanis később, amikor hazavitték fiúkat, arra lett figyelmes, hogy Rick követi őt a szemével, ahogyan fel-alá járkált a szobában.
„Nem mondtunk le róla, hazavittük és eldöntöttük, hogy úgy fogjuk felnevelni, mint bármelyik más normális gyermeket” – mondta az apuka.
Ugyan a kisfiú nem tanult meg sem járni, sem beszélni, ez szüleit különösebben nem zavarta. Nagyon boldogok voltak, hogy van egy gyerekük, aki képes mosolyogni.
Mikor Rick 11 éves lett, a szülők azon kezdtek el dolgozni, hogy miként könnyíthetnék meg a gyerekükkel való kommunikációt. Egy számítógép segítségével végül ez sikerült, ugyanis Rick a fejével képes volt mozgatni az egeret, így meg tudta értetni magát.
Egyik nap Rick iskolatársa egy baleset következtében lebénult. A tanintézmény egy karitatív akciót szervezett a család megsegítésére. Közös szaladást tartottak, amelyen Rick is részt szeretett volna venni.
„Apa, én is szeretnék részt venni a rendezvényen, futni szeretnék a barátomért” – mondta Rick. Az apja pedig segített ebben, annak ellenére, hogy nem volt valami nagy sportember, de elvitte a kerekes székes fiát, leszaladta a távot, maga előtt tolva Ricket.
Remek helyezést értek el, ezután Rick azt mondta: „Apa, mikor szaladtunk, úgy éreztem, hogy nincs semmilyen fogyatékosságom.”
Ekkor döntötte el a férfi, hogy létrehozza a Hoyt-csapatot, és minden nap keményen edzett, hogy részt vehessen fiával a maratonon.
Azóta apa és fia már több mint ezer maratonon, duatlonon és triatlonon vett részt.
Egy interjúban Ricktől azt kérdezték, hogy mit tenne meg édesapjáért, ha rajta múlna és képes lenne rá, a fiú egyből rávágta: „Azt szeretném, ha az életben csak egyszer én tolhatnám édesapámat, mert mindent megadnék, ha egy kört szaladhatnék.”
