Életre szóló leckét kapott egy fiatal lány, aki egy idős férfival találkozott az utcán! Olvasd el a történetet.
“Éppen az utcán sétáltam, a telefonomat néztem, próbálva elkapni egy Pokémont, de hirtelen észrevettem, hogy egy törékeny, idős férfi tart felém, szemében a kétségbeesés, szomorúság bontakozott ki.
Valószínűleg azt gondolta, hogy turista vagyok, nem ismerem a várost, ezért bámulom a telefonom képernyőjét. Így megszólított, és megkérdezte, hogy segíthet-e valamiben.
Rámosolyogtam, és közöltem, hogy csak Pokémon vádaszaton vagyok. Ő megkérdezte, hogy az micsoda, én meg büszkén mutattam is, hogy mi fán terem ez az egész. Nevetni kezdett, és közölte, hogy már érti, hogy a legtöbb fiatal miért megy az utcán leszegett fejjel, rámeredve a telefonkészülékre.
Ezután megköszönte, hogy szóba álltam vele, nem úgy, mint a többi kortársam. Épp egy étterembe tartottam, mert szerettem volna ebédelni, de észrevettem a bácsi szemében valami aggasztót. Rögtön meg is kérdeztem, hogy minden rendben van-e vele, van-e valamire szüksége. Ekkor elmondta, hogy nem azért kezdett beszélgetni velem, hogy pénzt kérjen, de amúgy igenis nagyon nehéz anyagi körülmények között él, és közölte azt is, hogyha netán segítenék, akkor csakis ételt fogadna el, mert mikor más emberektől akart pénzt kérni, azok azért nem adtak neki, mert azt mondták, hogy úgy is cigarettára, vagy italra költené, noha ő nem bagózik, se nem iszik.
Megsajnáltam, és úgy döntöttem, hogy veszek neki ebédet, ezért a közeli étteremből megrendeltem két adag menüt, elvitelre. Ő addig a bejáratnál várt. Mikor meglátott két tasakkal a kezemben, egyből elsírta magát.
Udvariasan megkérdezte, hogy megölelhet-e. Igennel feleltem, én meg megkértem arra, hogy készíthessek egy közös szelfit vele, emlékül. Miután elbúcsúztunk, még utánam kiáltott: “Kisasszony, teljes szívemből köszönöm magának, amit értem tett. Nagyon örvendek, hogy még vannak nagylelkű fiatalok, akik nem fordítanak hátat az idős, szegény embereknek, és ha tudnak, segítenek.
A szívemet melegség öntötte el, egész nap azon töprengtem, hogy miként lehetne hatékonyan segíteni ezeknek az embereknek. Elég lenne havi egy-két menü egy kifőzdéből, és máris nagyon sokat tettünk értük. Igaz, fiatalok?”
