A baj nem válogat, bármikor és bárkire lecsaphat. Sajnos nem nézi, gyerek vagy felnőtt az, akivel elbánik, a lényeg, hogy kemény leckét ad fel, amit míg élünk, nem felejtünk el. Egy ukrajnai családnak is át kellett mennie az élet kálváriáján: öt gyermek sorsa pecsételődött meg, miután elvesztették a legfontosabb pillérjüket… az édesanyjukat.
» Szegénységben él a világ egyik legjobb idegsebésze, aki 40 ezer ember életét mentette meg: „Nincs szükségem vagyonra”
» A férfi feláldozta a karrierjét, hogy gondoskodjon feleségéről, aki évek óta vegetatív állapotban van
» A karmikus adósságszám megmutatja, hogy befolyásolja az előző életünk a jelenünket – Szerepel-e a képletedben ez a 4 szám?
» Az édesanyának azt mondták, ne mutogassa a nyilvánosság előtt túl sok bőrrel született fiát, aki azóta felnőtt, és jóképű férfi lett belőle
Vjacseszlav Szláva Jalov egy kamasz fiú, akit az élet kényszerített arra, hogy még idő előtt felnőjön. Áldozata lett a világban jelenleg zajló igazságtalanságoknak, mert túl korán kellett sok felelősséget vállalnia magára.
Boldog élete és felhőtlen gyerekkora volt annak ellenére, hogy csak az édesanyjával, Marynával és négy fiatalabb testvérével, Danylóval, Nicole-val, Timurral és Oliviával élt. Volt egy szép házuk az ukrajnai Donyeckben, Verhnyotoretskében, és ő segített annak a nőnek, aki megszülte őt, hogy gondoskodjon a családjáról.
Szláva mindig is felnézett az édesanyjára, akit szorgalmas, nagyszívű embernek tartott, aki mindig segítőkészségre tanította gyermekeit, tisztán tartotta a házat, és mindig finom ételeket főzött.
A fiú már kiskorától kezdve olyan akart lenni, mint az asszony, aki életet adott neki, ezért dolgozott mellette. Felvette a nagy testvér szerepét, és segíteni akart az egész családnak. Félt, hogy teher lehet Maryna számára, ezért 12 évesen úgy döntött, munkát vállal, bár a nő nem értett egyet vele.
Festéssel, takarítással és építkezéssel kereste a pénzt, segítve édesanyját és fiatalabb testvéreit, akiket ő maga is „gyermekeimnek” nevezett. Soha nem riadt vissza a kemény munkától, mert tudta, hogy nehéz egy nőnek egyedül eltartania öt gyermeket. „Sok mindent megtehetsz, a lényeg, hogy legyen akaratod” – fogalmazott bölcsen a kamaszfiú.
Miután több munkával is kísérletezett, rájött, mennyire élvezi, hogy partikon és más szórakoztató rendezvényeken előadóművészként tevékenykedhet. Ez lehetőséget adott neki arra, hogy felfedezze az országot, és sokféle emberrel találkozzon, akikkel mind jó barátok lettek. Az ifjúsági központban is szívesen dolgozott együtt Marynával. A kedvtelésből és kötelességtudásból fakadó szárnypróbálgatása viszont egyik napról a másikra változott át komoly, felelősségteljes szereppé.
Szláva családja szörnyű időszakon ment keresztül: a 37 esztendős édesanya a karjaiban hunyt el, pedig a fiú mindent megtett a megmentéséért. A gyász mellett a családfenntartás is az ő nyakába szakadt. Már nyoma sem volt kedvtelésnek, itt komoly felelősségvállalás és a családja biztonsága volt a tét. A kamaszfiú rettegett attól, hogy szembe kell állnia a testvéreivel, és el kell mondania nekik, az anyjuk soha többé nem tér vissza, és már nem fog róluk gondoskodni, mint régen.
Szláva közben betöltötte a 18-at, és elég bölcs volt ahhoz, hogy megtalálja a módját, miként magyarázza el a kicsiknek, mi történt. Ahhoz viszont túl kevés volt, hogy képes legyen megtartani a szeretettel gondozott otthonukat is.
De a fiú nem hagyta, hogy a nehézségek megtörjék, ő anyja és apja akart lenni a kistestvéreinek. Szerencsére a barátoktól kaptak segítséget, és el tudtak menni a nyugat-ukrajnai Lemberg régióba. Több önkéntes gyűjtött pénzt, hogy házat és bútorokat tudjanak biztosítani számukra, így beköltözhettek egy lakásba Drohobychban.
„Természetesen hiányzik nekünk [az édesanyánk]. Hogy is ne hiányozna? Csak próbálunk imádkozni érte, ennyi az egész. Ő ad nekem erőt. Ő ad erőt a gyerekeknek” – vallotta be a kamaszfiú, aki mivel nagykorú, benyújthatta a papírokat, hogy ő legyen a testvérei törvényes gyámja.
„Azt akarom, hogy legyen gyerekkoruk. Nem akarom, hogy ne legyenek aktívak. Azt akarom, hogy fejlődjenek, hogy izgalmas jövőjük legyen. Tudom, hogy ezt meg tudom tenni” – állította a fiú.
Szláva nem hagyta abba a tanulást, és gondoskodott arról is, hogy a kicsik egy helyi iskolába járjanak. Édesanyja emlékéből merít erőt, és úgy gondolja, hogy minden lépésnél vele van.
„Az édesanyám volt a mindenem. Nagyon közel álltunk hozzá. Minden jó bennem az édesanyámtól származik” – fogalmazott a bátor ifjú, aki ma már úgy érzi, valóban megállja a helyét a családfenntartói szerepben, ezért a tapasztalatait más, hozzá hasonló lelkekkel is meg szeretné osztani.
Létrehozott egy alapítványt, amelyen keresztül másoknak segít. Amikor a nevét választotta, a vezetéknevét is figyelembe vette: „Yalov-szeretem Ukrajnát”.
